Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
fordulás van minden áldott nap, s néha verekedéssel zárul. A verekedésre a mészáros nem is figyel, lassan vágja a húst, darabot darab után, azt szolgál ki, akit akar, és ha a kosarakkal ostromolják, leteszi a bárdot és nem vág, amíg el nem csendesülnek, vagy leteremti, megfenyegeti őket, hogy bezárja a mészárszéket és elmegy. A kereskedők egytől egyig szerbek, szép szatócsüzleteik vannak súlyra és méretre vegyes áruval 2 . A lakosság rácnak nevezi őket, /a magyar görögnek/. El egy közmondás: „a zsidó rászedi a keresztényt, a cigány a zsidót, de a rác rászed tíz cigányt". Ezek a kereskedők tekintélyes és kivétel nélkül gazdag emberek, akik nagy megbecsülést élveznek az egész lakosság körében. Habár mindegyik tud magyarul és szlovákul s gyakran még németül is, egymás között csak szerbül beszélnek. Gyermekeiket is szerbül nevelik. Amint a fiaik megnőnek, mindjárt Pestre vagy Zomborba küldik őket kereskedelmet tanulni, és amelyik iskolába jár, azt Pesten kívül Karlovácravagy Újvidékre. Az üzletekben szerbek a segédek. Házasságra sem lépnek mással,--csak szerbbel, amit a vallásuk is tiltana. A kereskedőkön kívül a borbélyok is szerbek. A borbély nagyon fontos személy, az orvos után a második ember, mert nemcsak hajat és szakállat nyír, hanem a régi szokás szerint gyógyítással is foglalkozik. Fogat húz, piócát rak fel, köpölyöz, az orvos helyett himlőt gyógyít a gyerekeknek, sebeket kötöz, melyek a legtöbb esetben lórúgástól származnak, és a tavaszi piacok alkalmával az emberek egymásnak adogatják az ajtót érvágásra. Az a hiedelem az egyszerű lakosság között, de még a tanult emberek között is, s nemcsak Magyarországon, hogy mindenkinek le kell ereszteni a vérét, főleg tavasszal, hogy ellen tudjon állni a sokféle betegségnek, melyek a vértől származnak. Ezért aztán tavasszal, meg sem kérdezve, hogy hasznos-e vagy nem, fiatal és öreg siet a borbélyhoz, hogy eret vágasson, és bőségesen leereszsze a vérét, minél többet, annál jobb. Szemtanúja voltam, amint egy fiatalember, aki virulva ment be egy gyarmati borbélyhoz, annyi vérét engedték le, hogy elájult. Mikor magához tért, azt mondták neki, hogy ez nem árt, ne csináljon semmit, legalább semmiféle betegséget nem fog megkapni. Azzal senki sem törődik, hogy mindez a megyei orvos szeme előtt történik; itt már csak így szokás, és ha egy parasztember belehalna, azt mondanák, hogy csak egy paraszt volt. Az 1700. évi lévai (Levenz) borbélyrendtartás szerint minden legénynek, aki mester akart lenni, előbb remeklésként hatféle kenőcsöt kellett megfőznie, éspedig: 1. Csodabalzsam Villum magnum, 2. Sperment ranarum, 3. Jó Aegyptiacum kenőcs, 4-5. Zöld és sárga balzsam és a málnás balzsam, 6. Fehér balzsam. - A remeklés elkészítésére 14 napot kapott. Mielőtt ezeket a kotyvalékokat elkezdte volna főzni, a céhet össze kellett hívnia és a mestereket kiadós ebéddel megtisztelnie. Ha a mestereket nem hívta meg, 12 aranyat kellett büntetésként fizetnie, a remeklés sikertelensége esetén szintén 12 aranyat. A sikeres vizsga után lakomát kellett rendeznie és a lehető legjobb ételekkel ismét megtisztelnie a mestereket; a lakoma sikertelensége esetén pedig 24 aranyat kellett fizetnie. Másnap letette az esküt a céh törvényére és minden mesternek egy dukátot 2. Árunak számít minden kalmáráru, a zbczitulajdonképpen csak a gabona.
