Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

elönt a sártenger. A legnagyobb ingovány az evangélikus templom alatt van, félig benőve kákával. Leginkább a zsidók és a legszegényebb emberek viskói veszik körül. Itt egész éven át mindennapos a hidegláz. Nyáron a kunyhók előtt a legnagyobb mocsokban szalmán fekvő betegeket látni, amint sütkéreznek a napon. Senki sem hiszi el, hogy az utcai szenny és a tisztátlanság a fő oka az állandó hidegláznak, ezért nem is szárítják ki. Amikor a Losonc felé vezető főúton már nagyon sok a vízmosás, kiviszik a rabokat a börtönből utat javítani, akik fenyőgallyakat raknak a gödrökbe, feltöltik homokkal és ezzel kész is a javítás. Amint jön az eső, elhordja a homokot, a csupasz ág meg kiáll a gödörből, csoda hogy az állatok ki nem törik benne a lábukat. A gyarmati utcákat egy kicsit széppé teszik a szétszórtan elültetett akácok. Főleg májusban csodásak, mikor virágzanak. A város szélén, a cigánysor végén, az evangélikus templom mögött vannak a temetők, az evangélikus és a katolikus. A kettő között Patvarcra vezet az út. A katolikus temető mellett, mindjárt az útnál van a „vad" cigányok tanyázó helye. Nálunk megszokott látvány, hogy Isten kertje minden községben gondosan ápolt, kedves halottai sírját mindenki a legnagyobb tisztelettel gondozza és díszíti. Nem így van ez Magyarország alföldi megyéiben, kevés helyen találni olyan szépen ápolt temetőt, mint Szlovákia északi részén vagy nálunk. Itt senki sem veszi figyelembe, hogy a temető a várostól egy kicsit távolabb s megfelelő helyen legyen. így Gyarmaton is a város közvetlen közelében, egy jókora ingovány mellett helyezkedik el, hogy a talajvíz miatt néhány helyen temetkezni sem lehet, pedig húsz lépéssel feljebb igen szép r hely lenne. A temetőt, mint másutt mindenütt, egy árok veszi körül, amely azonban helyenként nem olyan széles és nem olyan mély, hogy az arra haladó vagy legelő jószágot távol tartsa. Természetesen a temető oldala ördögcérnával (Lycium) van beültetve, amelyből ott a kerítést kialakítják. A nép élő sövénynek nevezi; egyes részeken csakugyan sűrű, mint a kerítés, másutt meg semmi sincs. A temetők ligethez hasonlítanak: emitt rengeteg fa áll (szinte mind fehér akác), alatta olyan bozót, hogy az ember át sem fér rajtuk, amott egy magános fa vagy bokor, majd ismét egy kis üres hely, ahol rendszerint a legtöbb sírhely található. A temető rendje olyan, mint az utcáké: itt egy domb, ott egy gödör. Látható néhány sírkő és vas kereszt, de a fakereszteknek, fafaragásnak csak a darabjai maradnak meg, mert a cigányok nem tisztelik, jól jön nekik tüzelőnek. Ha szerető szívvel emlékezve megkoszorúznak egy sírt, a szép virág biztosan nem hervad el rajta, mert vagy a pásztor tűzi a kalapja mellé, vagy a cigánylány díszíti magát vele. Egyedül a természet díszíti nagyon szépen ezeket az elhagyott sírokat. Kora tavasszal zöld takaróval vonja be a sírokat, különböző virágokat ültet, melyek tavasztól őszig virulnak. Az alacsony sírhalmokon emlékmű helyett csipke- s orgonabokor vagy sűrű iszalag (Clematis) lugas van, melynek puha ágai bokortól bokorig indázva szép boltívet alkotnak. Amott befedi a sírhalmot a virágzó levendula, a menyasszonyok ékessége; ahol nincs zöld bokor, ahol a fű is kiszáradt, ott piroslik a magas bogáncs, az ökörfarkkóró szétteríti szürke leveleit a síron, karcsú aranyvirágú vesszője kimagaslik a kereszt vagy a hideg kő helyett. Magasan a sírok fölé borulnak a szép akácok ágai, májusban teleszórva