Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

némelyik csak durván faragva. - A katolikusoknál az előtér falán szentképek, a polc körül edények lógnak, az evangélikusoknál csak nagyon tisztán tartott különböző edények láthatók, a biblia pedig a különleges almáriumban vagy az asztalban, esetleg a tartógerenda mögött szokott lenni. - A padló döngölt agyagból van, mint a szérűben, melyet az ünnepekkor beszórnak szénával. A módosabbaknál deszka padló is előfordul. Az épület mellett áll a tehénistálló, ól a malacoknak, nyitott fészer az ekének, kocsinak, néhol meg az udvaron gémeskút is van. Csűr nincsen, mert a gabonát nem csépelik. Minden ház be van kerítve, vagy élő sövénnyel, vagy agyagból tapasztott kerítéssel. - A parasztházaknál is vannak kertek, de sajnos elhanyagoltak. Az ablak alatt a fal mellett pad, vagy agyagból tapasztva, vagy gyeptéglából kirakva vagy pedig egy darab fahasáb. A kapuk előtt takaros kis lócák vannak, mert az a szokás a városban, hogy ha beesteledik a gazdasszonyok kiülnek a padra beszélgetni. - Nagyon tiszták a cigány gazdasszonyok. A" legnagyobb rendetlenség és piszok a zsidóknál van. A mellékutcákban kisebb viskók találhatók, melyek inkább raktárhoz hasonlítanak, mint emberi lakhelyhez, mégis sok helyen nagy létszámú család lakik bennük. Az sem ritka, hogy az ilyen vályog viskó a hosszú esőzés alatt szétázik. A tulajdonos otthagyja az agyag halmot, és mellette felépít egy újabb viskót, mert az kevesebb munkába kerül, mintha az agyagot elszállítaná. A vályog házakban nagyon sok a hangya és nem lehet kiirtani őket. Általában nem lehet látni őket, de ha valami édesség, gyümölcs, cukor, netán méz kerül a házba, abban a pillanatban már feketén nyüzsögnek, az ember nem is tudja, honnan kerültek elő. Balassagyarmat Magyarországon arról ismert, hogy Debrecen után itt van a legtöbb sár, ami valóban igaz is. Esőzések idején térdig ér a sár, száraz időben meg bokáig a por. Az ember nem is tudja, melyik a rosszabb. Debrecenben legalább vannak pallók a házak mellett, nehogy az emberek a sárba ragadjanak, de Gyarmaton az ilyen általános közszükséglettel nem törődnek, mindenki gázoljon át rajta, ahogy tud. Ezért kell a nőknek magas szárú cipőt hordaniuk, mert másképp nem mehetnének ki az utcára esős időben. A rengeteg sár az utcák tisztátlanságának köszönhető, mert a régi sarat soha nem hordják el. Az összes szemetet, régi szalmát, mákgubót, pelyvát, zöldséghulladékot, sőt a dögöt is kihajítják az utcára. Az utcákon egész szemét dombok láthatók, melyeken kinő a burgonya, a gabona kalász, a bab, néha még az uborka is. Mindenütt, még a főutcán is itt egy gödör, ott egy kő, hogy egy legény se bírná megmozdítani; így aztán inkább kikerülik és kerülgetik. Minden utcának megvan a maga pocsolyája, általában az utca közepén. Ebbe a tócsába folyik a csatorna meg a szennyvíz a környező házakból, és ha hosszabb ideig nem esik, a tócsának pedig nincs lefolyása, megáll benne a poshadt víz, a tetejét belepi a zöld moszat és bűzlik, de ez senkit sem zavar, ahogy a békák brekegése sem az utcai pocsolyákból. Űrnapja előtt legalább a főbb utcákban a cselédek rendszerint homokkal beszórják a kátyúkat és fölgereblyézik, de két-három nap múlva áll a régi rendetlenség. Ha a kóbor kutyák, melyekből Gyarmaton sok van, a szemetet szét nem kaparnák, az ökrök le nem taposnák, a szél szét nem hordaná, az embernek utat kellene vágnia magának, hogy mehessen az utcán. Ha aztán pár napig esik az eső, mindent