Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

gyenge gyarmati palánkot nyilván helyesebb lett volna eleve lerontani. Bár Komáromy András évszázada közzétett forrásai alapján a Helytartótanács 1548-ban tervbe vette egy apró sereg, 25 huszár és 50 hajdú elhelyezését, egy év múlva is csak 25 gyalogos szolgált Gyarmaton.

6 Pedig Horváth Bertalan személyében 155l-re egy igazán jó vitéz került a kapitányi tisztre, aki Tinódi Lantos Sebestyén hiteles Krónikája szerint előbb 1546-ban Szászországban harcolva tűnt ki, majd Komáromból támadta bátran az esztergomi törököket. Gyarmat kapitányává kinevezve előbb 1551. augusztus 1-én vakmerő fortéllyal elfoglalta a török által elsők között meghódított szandai várat, 1552 kora nyarán azonban Piri aga emberei Ipolyság előtt elfogták és a szerencsétlen katona élete végéig az isztambuli Héttoronyban sínylődött. A kis váracs tehát a Szondy György által hősiesen védett, de 1552. július 9-én elvesztett Drégely pusztulása után sem megerősítve, sem lerombolva nem volt, sem kapitánya nem volt. így ellenállás nélkül került a budai pasa, Ali seregei birtokába, amit Tinódi így énekelt meg: „Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélba ő egy embert sem lele." Figyeljünk csak! Tinódi kastélynak nevezi e két építményt, nem várnak, mint Drégelyt, Szécsényt, Hollókőt vagy Bujákot. A kevés védője által hősiesen védett kis Busa a lantos vitéz szerint „torony", melynek „kis palánkja vala". E finom jelzők jól érzékeltetik a gyarmati erősség jellegét: talán palánkokkal megerősített földesúri kastély volt, melyet nem neveztek várnak.

7 A pár tucat magyar katona jól tette, hogy nem várta be a fogságba esést, menekült, amerre látott. De helyesen cselekedtek a törökök is, amikor gyorsan felgyújtották a meghódított végházat. Látták gyengeségét, a palánkok állandó reparálásának terhes voltát és maguk gyújtották fel. Nem is építették újra, amint Belitzky János helyesen kiemelte, „hadászati elgondolásukat a Nógrád-Drégelypalánk-Szécsény várháromszögre támaszkodva igyekeztek végrehajtani." - ez pedig a bányavárosok felé előretörés volt, ami Kékkő és Divény meghódításával 1575 után a siker közelébe is került.

8 Az első forrás, amely képet ad a török által Buda elfoglalása után rögtön feldúlt Balassagyarmat oppidum nagyságáról, az 1542. évi magyar királyi portaadó kivetési jegyzék. Eszerint a mezőváros összesen 70 portája közül csak 22 volt lakott, míg 29 elszegényedett (pauper) háztartásnak számított, további 19 pedig telek pedig pusztává (déserta) lett. A mezőváros és öt falu földesura az ősi Balassa nemzetség híres bajkeverő és állhatatlan tagjai, János, Menyhért és Zsigmond közül az utóbbi fivér volt. Összehasonlításként: Losoncon csak 32 adóportát regisztráltak, melyek közül 19 Ráskai István úr, 13 pedig Balassa Zsigmond úr joghatósága alá tartozott, Fülek 6. Komáromy A. 1892. 544-545. p. 7. Tinódi S. 1984. 202., 336., 339. és 471. p. 8. Balassagyarmat története, 1976. 30. p.