Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)

fel, hogy miután a források szerint a Kerekdombot a XVIII. század végéig a helybeliek Szentgyörgyvárának nevezték, „a domb tetején nem templom volt - még akkor is, ha határjáró oklevelünk ezt említi, hanem egy kisebb szerű őrtorony, »vár«, hasonlóan a Strázsapartéhoz, amit régészeti feltárás bizonyított". Ugyanakkor a kitűnő helyismerettel bíró fiatal történész nem fogadja el azt sem, hogy a dombtól száz méterre, az útnál található templomrom azonos Szent Germanus egyházával, vagyis hogy a két templom egymás szomszédja lett volna. Van megfontolnivaló e kételyekben. Magunk csak két újabb érvet hoznánk elő. Egyrészt a középkorban szentek nevével egyházakat, és nem várakat illettek, másrészt a Várad szó hajdan - újabban szerzett ismereteink szerint - nem a vár főnév kicsinyítőképzős változata volt, hanem kolostort jelentett, lásd Pécsvárad, Nagyvárad. A régészeti kutatások tehát továbbra is szükségesek a válaszhoz.)10

Térjünk azonban vissza Szécsény észak-déli irányú határvonalának kérdéséhez! Miért osztozkodtak inkább így Tamás vajda és testvére, Péter mester? Szécsényi Tamás azután, hogy Csák Máté 1321-ben meghalt, néhány év alatt királyi adománylevelet szerezve nagyszámú falura, birtokra tette rá a kezét a magyarországi és erdélyi vármegyékben. Nógrád megyében például megszerezte saját nemzetsége Illés-ágának, Péter öt fiának négy várát - Bag- lyaskőt, Somoskőt, Hollókőt és Sztrahorát - a hozzájuk tartozó falvakkal, Hevesben a Mátra alján lett öt helység földesura, Kis-Hontban pedig a Rima völgyében szerzett meg cserével tizenöt falut.

Ezeket az összefüggő, együttesen igazgatott birtokegyütteseket egy-egy központból kívánta irányítani. A nógrádi birtokok fejének Szécsény, a kishon- tiaknak Rimaszombat, a hevesieknek pedig Gyöngyös kínálkozott nagyságuk, kedvező fekvésük miatt. Szécsényi Tamás uradalomközpontjai fejlődését, pénzjövedelmei növelését azzal mozdította elő, hogy mindhárom helység számára városi privilégiumot eszközölt ki Károly Róbert királytól. A három, 1334. május 5-én kibocsátott kiváltságlevél egyrészt Buda város polgárainak előjogait biztosította Szécsény, Rimaszombat és Gyöngyös lakosainak (ezek részletezése most mellőzhető), másrészt engedélyezte, hogy e településeket „fallal, védőtornyokkal és más, a vár megerősítésére alkalmas és szükséges építményekkel láthassák el". A fallal való körülkerítés a szabad királyi városok közé emelkedés lehetőségét is megcsillantotta a három település lakosai előtt, azonban a későbbi századokban valamennyi mezőváros (oppidum) maradt, megerősített várrá, végházzá is csupán Szécsény vált.11

A másik, Szécsény központ szerepét növelő földesúri intézkedés abban állt, hogy Tamás vajda XXII. János avignoni pápától 1332. március 9-én enm GALCSIK Zsolt - TÓTH Krisztina 2004, 38-44.

11 PÁLMANY Béla 1984, 6-9. E kötetben olvasható Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény 1334. évi városi kiváltságleveleiről szóló népszerűsítő cikkünk.

69