Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)

gedélyt szerzett arra, hogy egy általa kiválasztandó koldulórend legalább tizenkét szerzetese számára kolostort és templomot építsen Szécsényben.12 Minthogy nagyapja, Folkus idejében a libercsei nemzetségi kápolnát már a XIII. század népszerű szentje, Ferenc tiszteletére emelték, kézenfekvő, hogy Tamás vajda a ferenceseket hívta új kolostorába. A rend szinte mindenütt a városok szélén emelte kolostorait, és a külvárosi szegények testi-lelki gondozását tekintette fő feladatának. A volt ferences templom apszis és oltár körüli gótikus része, valamint a ma sekrestyének használt boltíves földszinti, illetve a Rákóczi-szobaként emlegetett emeleti termek bizonyosan a XIV. században épültek és maradtak meg mára páratlan műemléknek. A ferences templom és a Haynald Lajos utcában 1988-ban feltárt városi templom egyazon - kelet-nyugati irányú - utca két végét zárhatta le az eleinte valószínűleg csak kerítéssel, árokkal körülvett „Belső Városban".

E belváros északi felét a Borjúpást felé a Strázsapart nevű meredély zárta le. Ez a terület volt a legalkalmasabb erődített hely emelésére, mivel észak felől a Strázsapart jó kilátást és bizonyos védelmet is nyújtott, a többi oldalról pedig sáncokkal, árkokkal lehetett körülkeríteni. A Strázsaparton ma két középkori vár nyomai állnak. Egyikük maga a mai Forgách-kastély, melynek vastag falai, igen mély pincéje és a nyugati falába beépített középkori ablakkeret bizonyítják ezen épület XIV., esetleg XV. századi eredetétét.13 A másik pedig ettől nyugatra, a zsidótemető mellett ma is bolygatatlanul és feltáratlanul álló, a fennsíktól mesterséges, mély körárokkal, a meredélytől pedig körívet alkotó sánccal elválasztott kis váracs. Bejárván a helyszínt, a szép sánccal, árokkal körülvett, fákkal, bokrokkal benőtt várhely feltáratlan épületei helyén a felszínen is találtunk néhány - mázatlan, bekarcolt spirális mintázata alapján a régészek, Juan Cabello és Tárnoki Judit által XIII. századinak talált - kerámia-töredéket. E kis váracsról a tapasztalt régész, Patay Pál is feltételezi, hogy „Szécsény legkorábbi erődítménye" lehetett.14

Újabban Majcher Tamás régész is valószínűsíti, hogy az 1333-ban említett „atyai telket" ezzel „a sarkantyú helyzetű kis halomvárral azonosíthatjuk". Véleményünk szerint 1274 után építhette Folkus fia Farkas, azt követően tehát, hogy az említett cserével ismét birtokos lett Szécsényben.15

Az 1333-as osztálylevél ugyan nem említi, de ez a terület Péter mesteré és fiaié lett - saját választásuk alapján - a váracs épületeivel együtt, így Tamás és fiai új helyen építhettek lakóhelyet maguknak, ez pedig a mai Forgách-kastély helye. Majcher feltételezi, hogy ha kőfalakkal, bástyákkal nem is, de „árokkal és kerítéssel vagy palánkkal még Tamás idejében" körülveszik a települést.

12 P. KÖNIG Kelemen 1931,16. és fentebbi cikkünk.

13 PATAY Pál 1965,8.

u Uo. 12.

is BELITZKY János 1981, 25-39.; MAJCHER Tamás 1994,19-20.

70