Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
kulcs, fokozatosan „inflálódott". Míg eleinte egy porta ténylegesen egy háztartás volt, 1609-ben már törvény (1609. évi 62. törvénycikk) szabta meg, hogy egy adóportát négy jobbágy, illetve tizenkét zsellérháztartás tesz ki. Mennyi volt azonban 1542-ben az állami adóporta? Maksay Ferenc szerint általában két telek számított egy portának a XVI. század közepén. Anélkül, hogy a témát a magunk részéről tisztázottnak tekintenénk, feltétlenül emlékeztetnünk kell arra, hogy az 1542. évi 28. törvénycikk kivételes törvény volt, amely szó szerint úgy rendelkezett, hogy azokat a jobbágyokat, akiknek házaik vannak, örökbecsű szerint fel kell becsülni, egy jobbágyot 40 Ft- ra, és ennek a hatvanadrészét (vagyis jobbágyonként 67 dénárt) volt köteles minden földesúr és nemes befizetni a saját zsebéből. Magának a forrásnak a szövege is azt bizonyítja, hogy itt ténylegesen egy-egy telkes jobbágygazda képezett egy adóegységet, amelyet többnyire „p" - azaz porta - betűvel jelölnek, de igen sokszor világosan arra utal az összeírás, hogy a 67 dénárral számított hatvanad egység egy telek (sessio), amelyet portának is neveznek szinonimaként. Példákat az uradalom községeiből hozunk: Ecsegen „Emericus Baan pro quinque hiis sessionatis sexa- gesimam florenus iii d(enaricus) III iii", vagy Kiscsitárban „Pauli de Mar- czal p(ortae) iiiii sessionati sexagesima fl(orenos) iii d(enarios) III iii", vagy Lócban „Thomas Micothelki de unó colono d(enarios) LI vii s(olvit)". A még szaporítható példák, reméljük, igazolják, hogy e forrás minden jobbágytelket egyenként kimutat, ami még inkább növeli gazdaságtörténeti értékét! Nehéz megállapítani, hogy hány települést is jelentenek valójában az összeírásban sokszor két-három alkalommal, nem egyező helyesírással említett helységnevek, mert néha egy-két jobbágytelek vagy nemesi kúria külön néven szerepel, illetve egymással összeépült községeket több néven neveznek. Példa erre maga Szécsény is, ahol a fallal körülkerített mezőváros (Zechyen) mellett önálló településként írták össze a falakon kívül épült Újvárost (Wywaras), továbbá a „Castel"-t is. Mintegy 390-400 faluról és mezővárosról van szó a regesztrumban. A megye nemessége szám szerint 234 birtokos nemes családfőből - férfiból, illetve özvegyből, örökösökből -, továbbá 78 egytelkes nemesből és 49 plébániából tevődött össze. A jobbágyháztartások számához (326 porta és 279 pauper) viszonyítva a nemesi kiváltságokat élvezők részaránya pontosan 9,0%. A birtokosok közül „Dominus" kitüntető megszólítással illetett mágnás mindössze hét személy volt: Ráskai István, néhai Országh László, Balassa János, Menyhért és Zsigmond, Basó Mátyás és Báthory György. Mellettük Nógrádban is voltak birtokai a „Reverendissimus" rangú esztergomi érsekségnek. A megye nemesi birtokviszonyaira e főúri nagybirtokok túlsúlya nyomta rá a bélyegét. A XIV. században kialakult szécsényi uradalom a Kacsics nemzetség utolsó férfi tagja, Szécsényi László halála (1459) után több mint száz éven át 217
