Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Bevezető
BEVEZETŐ „Egy új társulás első vállalkozását tartja kezében az olvasó. Az Ipoly mentén élő levéltárosok, néprajzosok, helytörténeti kutatók csokorba szedett írásait" - ezekkel a szavakkal indítottuk útjára 1994-ben sorozatunk első kötetét. Névadónk, a nógrádi származású neves családtörténész, akadémikus Nagy Iván nyomdokain haladva kívántuk az eltérő diszciplínák kutatóit egy asztalhoz ültetni. Közöttük is elsősorban a megyében alkotókat és a Nógrádból elszármazottakat. A megelőző három kötet, úgy hiszem, visszaigazolja törekvéseinket, nemes hagyományt teremtettek, mely méltó a folytatásra. A 2012-es évkönyvünk egy olyan történész tanulmányait teszi közzé, aki - bár sorsa már fiatalon a fővárosba vitte - sosem szakította el a gyökereket, amelyek ősei szülőföldjéhez kötötték őt. Itt közölt írásai a legjobb bizonyítékok erre. Pálmány Béla nem csak nógrádi kapcsolatokkal rendelkező tudósunk, hanem kollégánk is egyben, hisz levéltáros. Miután 1969-ben elvégezte az ELTE történelemtanár és levéltár szakát, első munkahelye a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltára lett. Innen került át 1981-ben az Új Magyar Központi Levéltárba, ahol főlevéltárosként az egyes minisztériumok, a Legfelsőbb Bíróság és az országos egészségügyi intézetek iratkezelési szabályzatait, iratkezelését ellenőrizte, majd a módszertani osztály munkatársaként az iratkezelés és iratértékelés kérdéseit vizsgálta. Újabb munkahelyén, 1985-től hat éven keresztül, a Mezőgazdasági Múzeum mezőgazdaság-történeti osztályát és iratgyűjteményét vezette, mígnem 1991-ben visszatért eredeti szakmájába, a Magyar Országgyűlés Hivatala Irattári és levéltári osztályának vezetőjeként. Innen vonult nyugállományba 2009. március 1-jén. Tudományos munkásságának fő témacsoportjait munkahelyei jelölik ki, válogatott publikációit évkönyvünk végén tesszük közzé. 1973-tól egyetemi doktor, 1991-ben szerzett kandidátusi, majd rá négy évre PhD fokozatot. Az UNESCO Nemzetközi Levéltári Tanács (International Council on Archives) Parlamenti és Politikai Pártlevéltárak és Levéltárosok Szekciója alel- nökeként széles körű nemzetközi kapcsolatokra tett szert, külföldön képviselve a magyar levéltárügyet. Élete során gyakorta vissza-visszatért ősei földjére, Nógrádba. Látogatásai, a visszaidézett és újra meg újraszőtt emlékek és kötődések egy termékeny, a hely történetének számos szeletét tárgyaló és bemutató tudományos munkásságot inspiráltak, melynek kiérlelt gyümölcseit most kézbe veheti az olvasó. 11
