Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Bevezető
A Nagy Iván Történeti Évkönyv 2012-es kötetét azonban nem csak az teszi mérföldkővé, hogy egy jeles szerző előtti tisztelgésként jelentetjük meg. Korszakválasztóvá teszi a helyzet és az idő, melyben megjelenik. 2012 októbere óta ugyanis a Nógrád Megyei Levétár életében lezárult egy több évtizedes korszak. Elhagyva a megyei önkormányzatot, majd a megyei intézményfenntartó központot, a Magyar Nemzeti Levéltár országos szervezetének része lettünk. Ettől kezdve új fenntartó, új elvárások és új megfelelési kényszerek irányítják majd az intézmény munkáját. Bizonyos azonban, hogy küldetésünk, célunk továbbra is a Hely szolgálata marad. Feladatunk a múlt írott emlékeinek biztonságos megőrzése, a nógrádi ember sorsának, az egykori hétköznapok és ünnepek, örömök és bánatok, a hősi tettek és a csúfos megfutamodások bemutatása, a múlttudat elmélyítése. Összefoglalóan a személyes és közösségi identitás erősítése. Az alkalom lehetőséget ad arra, hogy - hátrébb nem tekintve - röviden áttekintsük a rendszerváltás utáni megyei intézményi múlt két évtizedét. A megye legrégibb közgyűjteményének elmúlt húszesztendőnyi történetét elsősorban a működést érintő jogszabályi háttér (kötelezettségek), a hektikusan változó anyagi kondíció határozta meg. A levéltár a jogszabályokban rögzített alapfeladatait a húsz év során mindvégig megfelelő színvonalon, s a lehetőségekhez, fenntartói és társadalmi elvárásokhoz igazodó hangsúlyokkal, a legutóbbi fél évtizedben teljesítőképességének határán táncolva, komoly erőfeszítések árán látta el. Alapfeladataink ellátásának anyagi és személyi feltételeit a kilencvenes évek második harmadáig megteremtette, s azt követően is mindvégig elősegítette a csődtörvény 1993-as módosításával megnyíló lehetőség kiaknázása: a felszámolt megyei vállalatok maradandó értékű iratainak begyűjtése, és nem levéltárköteles céges iratok bértárolása, azaz a levéltár Bátonyterenye- tiribesi részlegének létrehozása. A megye maradandó, történeti értéket képviselő iratainak (a levéltári gyűjteménynek) húsz év alatti megháromszorozódása sem lett volna lehetséges, ha nem gyűjtjük be a megye közelmúltjának (gazdaság)történeti forrásbázisát jelentő nagy mennyiségű vállalati iratanyagot, illetve nem bővítjük önerőből szabad raktári kapacitásainkat. Az 1992-ben 3 270 iratfolyóméter (ifm) terjedelmű levéltári gyűjtemény mennyisége (amelybe a bértárolt iratanyag nem tartozik bele), 2000-ben átlépte a 9 000 ifm-t. A nagyvállalatok iratainak megszerzése, a csődös piac beszűkülése, bevételeink apadása, ezzel párhuzamosan a raktári férőhelyek további bővítésének ellehetetlenülése miatt a 2000-es évek elejétől az iratgyarapodás jelentősen mérséklődött, s napjainkra a szabad raktári kapacitások teljes eltűnésével gyakorlatilag minimálisra süllyedt. 12
