Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Nemesi rend, vitézlő rend, szegénység – Bégek, szpáhik, janicsárok és ráják. Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647–1683)

tek tőlük, egyúttal karóba húzással való fenyegetéssel tiltották, hogy ugyanezt megtegyék a másik számára. A legnagyobb veszedelmet azonban azok a török martalócok jelentették, akik Szécsényből egészen Murányig feljártak portyáikon. Sok keresztény embert raboltak, hogy azután a szécsényi vár pincéiben naponta verjék, kínozzák őket, így zsarolva ki hozzátartozóiktól a szabadulásuk fejében követelt óriási sarcokat.

Mindazonáltal volt a szécsényi törököknek egy másik arcuk is: hamar megegyeztek a kétfelé adózó falvak szolgáltatásainak felosztása ügyében, sőt közösen építettek malmokat is. A velük szemben álló Kékkő és Fülek várainak birtokosaihoz, gr. Balassa Bálinthoz vagy porkolábjához, nemes Ska- palides Jánoshoz, illetve ifj. br. Koháry Istvánhoz írt leveleik felfedik, hogy rendszeresen kereskedtek „szomszéd vitéz úr barátom" címzéssel illetett ellenfeleikkel.27

A török időben a kalendáriumok továbbra is meghirdették, és Szécsény falainál többnyire megtartották az évi hét sokadalmat a Szent Pál, Szent György, Szaniszló, Keresztelő Szent János, a pünkösdöt követő negyedik és kilencedik vasárnapok utáni és a Szent János fejevétele napja utáni héten.

Nincs szó arról sem, hogy az 1670-es évek végéig a törökök zaklatásai miatt elnéptelenedtek volna Szécsény és a környező falvak, sőt meglepően nagy volt a lakosság lélekszáma. 1665-ben egy kérelemben szerepel Szécsény város bírájának és esküdtjeinek neve. A régi lakosok egy része helyben maradt, mert nem akarta elveszteni vetéseit, sok munkával szerzett szoléit. Mocsáry Antal szerint a keresztények lakta külváros néhány év múlva elpusztult, mivel a törökök martalócai, a tatárok a vár megtartására veszélyesnek tartották létét.28

1674-ben az esztergomi érsekség egyházlátogatási jegyzőkönyve (canoni- ca visitatio) szerint Lócon 247, Gécen 193, Megyerben 353, Rimócon 219 lélek élt - a töröknek meghódolván, biztonságban.29 1683-ra azonban már a felsorolt falvak és továbbiak is elpusztultak, az egész Szécsényi járásban csak huszonhat népes falu maradt.

Ekkor érte Szécsényt az újabb ostrom, amely megfordította a vár, a város és a környék sorsát. Erről az eseményről e kötet következő tanulmánya szól.

27 „Szomszéd vitéz úr barátom" címmel a török leveleket e kötet függelékében közöljük.

28 BELITZKY János 1973,182.; MOCSÁRY Antal 1826,1.

29 NML Filmtár, 9468-9470. sz. felv. (Kassai Áll. Lt. Canonica Visitatio, 1674.)

116