Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Nemesi rend, vitézlő rend, szegénység – Bégek, szpáhik, janicsárok és ráják. Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647–1683)

Quinto: Némelyek praetendál(j)ák azt is, hogy az földesurak rétéi, földei [közül] pinzek után is bírnak földeket, réteket. Eziránt az földesurak azt ké- ván(j)ák, verificaltassék, ha jó jussal bírják-é, s azt kitől vették, azon azt adó adhatóját adta-é, dejudicaltassék. Sexto: Azt is p(rae)tendálják némelyek, hogy veteményes kertek voltak annakelőtte, noha most szántóföldeknek fordították. Erre azt mondják az földesurak, az olyanoknak, ha az olyan elpusztult kertek helyet(t) másutt vagyon veteményes kert(j)ek, továb(b) nem birhat(j)a, hanem az olyant res- tituál(j)a simpliciter kiki. Amelyeket benyújtván és előmutatván és a nevezett feleknek bírói igaz­ságszolgáltatásunk elé való perbehívó felszólításunkat a jó békesség céljából, mindkét fél egyetértéséből, meghallgatván a földesurak fenti követelés pont­jait, valamint a vitézlő rend válaszát és feleletét zsinórral mérve és újra meg­fontolva a felek összes érveit, melyeket ügyük megalapozására felhoztak, egymás közt is tanácskozván ilyen módon jutottunk megfontolt döntésre: Hogy amennyiben hosszú idővel ezelőtt a mostani földesurak elődjei a szántóföldeket és réteket háromszáz katona számára méltóztattak osztály szerint szétosztani, amely háromszáz katonának a száma pedig az idő múlá­sával csökkent és kétszázra szállt le, ám ők, mint az előbbiekben szó esett róla, a háromszáz katonának régi időben rendelt és lefoglalt szántóföldeket és réteket természetesen kétszázan tartják birtokukban mostanáig. Mivel pedig a legutóbbi Országgyűlés törvénycikkelye értelmében a ka­tonák számát a régire kell korlátozni, a szántókat és réteket a régente dívó gyakorlatot felelevenítve, újból háromszáz katona között kell felosztani és lefoglalni. Az almáskerteket pedig, amelyek a végház régi körén, vagy kerítésén be­lül ősidőktől megkülönböztetnek a többi területrésztől (ha és amennyiben a nemesség és a vitézlő rend világossá tenni és bizonyítani kérné), amint mos­tanáig, úgy a jövőben is őfelsége végháza szabadon bírhatja ott, ahol helye lesz és a maguk természetében a szécsényi nemesség és vitézlő rend elad­hatja és megveheti azokat, a földesurak részéről semmilyen közös rendelke­zés nem hozható ellenük az említett időn belül. Mindazonáltal azt kifejezetten kinyilvánítván, hogy amit bármilyen hit­tel, vagy címen birtokolnak az említett kerítésen belül fekvő kertekből, vagy almásokból, amelyekből előzőleg nem birtokoltak, azok bíróság előtt tett adományozása mellett (a szándékozóknak semmi jogtalansága nem kelet­kezhet) tizenöt napos határidőn belül, az említett Nógrád vármegye alis­pánjának, vagy távolléte esetén szolgabírája és esküdtjei jelenlétében, meg­felelő okmányokkal bizonyítani tartoznak és legyenek kötelesek. Amit ha megtesznek, jól van, másképpen az olyan kertek és almások teljességgel és egyszerűen a földesurakra átszállódnak ismerik el a tényből következőleg. 111

Next

/
Thumbnails
Contents