Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Nemesi rend, vitézlő rend, szegénység – Bégek, szpáhik, janicsárok és ráják. Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647–1683)

Végül pedig azokat a szántóföldeket és réteket, valamint kerteket, amelyek az említett vég ház kerítésén kívül helyezkednek el és találhatók (kivéve azo­kat, amelyeket erdőkből és berkekből irtottak, avagy valamilyen jogcímen a föl­desuraktól vásároltak, amit mindazon által az említett tizenöt nap lefolyása alatt kellőképpen bizonyítani tartoznak, más képpen a földesurakra háram- lanak), a földesurak kezébe és hatalmába háramoltatni tartoznak, vagy leg­inkább abban a jó esetben, ha azon szántóföldek, kertek és rétek előző birto­kosai vagy kipusztultak, vagy máshova költöztek. Továbbá azokat a szántókat és réteket, amelyeket a fával benőtt területek kipusztításával teljesen kiirtottak, vagy pénzen vásároknak bizonyulnak, a földesurak közbecsű útján a maguk számára újra birtokba vehetik. Mi, fent jelzett választott bírák nyilvánvalóan döntöttünk, amely határo­zatunk és ítéletünk felett a felek egyetértéséből bírói hatáskörünkben hoz­tunk és kihirdettünk, jelen tanuságlevelünket az említett földesuraknak jö­vendő figyelembevétel végett az általunk használt pecsétünk és kezünk alá­írásával kiadtunk, és közös kérésükre engedélyeztük. Kelt az említett szécseni végvárban, az Úr ezerhatszázötvenhatodik évé­ben, május havának ötödik napján. Gerhart Pál Feolseő-Szeléni Szelény János Hont vármegye esküdtje Hont vármegye alispánja P. H. P. H. Bernáthfalva-i Földváry János Gerhart György Pest, Pilis, Solt vármegyék alispánja P. H." P. H. Mint láthattuk, Szécsény határában a végvár katonáinak már évtizedekkel ko­rábban, osztály szerint kiosztottak a földesurak (egyben főkapitányok) bizo­nyos nagyságú szántóföldeket, kerteket, és réteket, amelyeket megművelhettek, és így maguk és családjuk megélhetését biztosíthatták. Alig két évvel Szécsény első felszabadítása után, 1596 januárjában már azt fi­gyelték meg az udvari kamara tisztviselői, hogy a Szécsény határában fekvő, korábban a törökök által is szorgalmasan művelt, bő és termékeny szántókat újabban ugyan zömmel parlagon hagyták, viszont a zöldségeskertek, almás- és másfajta gyümölcsöskertek egy részét Thanhauser kapitány, a réteket pedig tel­jesen a lovas katonák használták.15 Ezeken kívül a vár falai közt házat vásárló nemeseknek is voltak különböző címen szerzett (általában inscriptiós) szántóik, kaszálóik. Ezen házhelytartozékokon túl szorgalmi földekként irtványok és kertek is a nemesek és vitézek birtokát képezték, ám ezeket a földesúr - a be­15 OL E 156 U et C Fasc. 14. N° 28. Inquisitio et conscriptio 1596. 112

Next

/
Thumbnails
Contents