Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
ta le. A legerősebb gátló tényező a közösségi nyomáskényszer volt, ami lehetetlenné tette, hogy bárki a közösségi hagyománytól eltérő, új növényekkel próbálkozzék. A „szabad gazdaság" kiépítését közjogilag a tagosításról és legelő-elkülönítésről alkotott 1836. évi 6. törvénycikk tette lehetővé, mivel „a jobb és értelmesebb gazdálkodás behozatala" végett a földesurak és a jobbágyok szántóit és rétjeit is el lehetett különíteni. Gr. Forgách Pál már e törvény kihirdetése előtt megkezdte pusztái tagosítását, a községekkel pedig 1837-ben indított „tagosztályos szabályozó és irtványváltási pert". E három évtizedes, éles küzdelemben lefolyt perek ismertetése nem feladatunk, arra azonban rá kell mutatni, hogy maguk után vonták a pusztákon a jobbágyok által birtokolt irtások visszaváltását, a korábban szokássá vált legelő- és rétárendák megszüntetését és az egész terület tényleges allodizálását, vagyis a jobbágyok megfosztását telken kívüli földjeik jelentős részétől.17 A jobbágyközségek még 1863-1865 körül, Pesty Frigyes kérdőpontjaira válaszolva is keservesen emlékeztek a tagosításra: „Trázs községe mintegy 28-30 év előtt nagy kiterjedésű határral bírt, mert a többszáz holdakból álló, tő szomszédságában fekvő Drahi puszta, mely jelenleg ... szécsényi uradalom [és] Szent-Ivány család birtoka ... Trázs község határából tagosíttatott ki." Bátkapuszta „azelőtt a rimócziak birtoka lévén 1830-1835 év között az uradalom által elvétetett és pusztává állíttatott".18 Zsúnypusztán viszont, „minthogy régi időktül fogva mindennek birtoka tagonként ki van hasítva", az uradalmak akadálytalanul irthatták ki az erdők legjobb talajú részeit, és „jó sükérrel" szántóföldekké fordították. Far- kasalmáspusztáról 1837-ben készült mérnöki telekkönyv és pontos térkép, Drahi területén pedig 1840-ben végezték el a tagosítást.19 A felállított határdombok azt is jelezték, hogy a tőkeerősebb nagybirtok megszabadult a szegényebb közbirtokos nemes urak visszahúzó beleszólási jogától is, így a földművelés korszerűsítésének első számú akadálya elhárult. A birtok-korszerűsítés következő lépése a gazdaság szervezetének a célszerű átalakítása volt. A szécsényi uradalomban a természeti tényezőket figyelembe véve két kerületet hoztak létre. A lóci kerületet úgy alakították ki, hogy határaiban Nagylóc, Sipek, Szakái és Varsány községekben, valamint 17 A szécsényi úrbéri per 1814-től 1869-ig tartott. Lásd a Szécsény úrbéri viszonyairól szóló fenti tanulmányt. PÁLMÁNY Béla 1978, 20-22. Az említett hollókői és nagylóci úrbéri peren kívül a Helytartótanács Rimóc ügyének egyes iratait is őrzi. (OL C 59 - HTT Departamentum Urbariale. Úrbéri ir., 1844, 479. f.) Az e perek 1848 utáni folytatására vonatkozó anyag 1956-ban, az Országos Levéltár égésekor megsemmisült. 18 OSZKK, PESTY Frigyes Nógrád m. Trázs és Rimóc kérdőpontjai; 372., 460. 19 NML IV. 1. h) cc) 1/1839. Gr. Forgách Pál szécsényi uradalmi összeírása. A farkasalmás- és drahipusztai javakról 1843-ban készült nemesi birtokösszeírás is az 1839-es szécsényi felméréshez van csatolva. 408
