Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
Bátka-, Zsúny-, Zsúnyalmás- és Cser bérc pusztán az allódiumi földek zöme erdő volt. Itt növekedett a teljes erdőterület 97,7%-a, viszont a szántóföldeknek csupán 21%-a, a réteknek pedig 29,1 %-a. Ezzel szemben a szécsényi kerületben (Csitár, Trázs, Szécsény helységekben, Drahi- és Farkasalmáspusz- tán) összpontosult a majorsági szántók 79%-a, a réteknek pedig 69,9%-a. 3. táblázat: A szécsényi uradalom máj or sági kerületeinek művelési ágak szerinti megoszlása 1839-ben Művelési ág A majorsági kerület neve Lóci kerület Szécsényi kerület Összesen kát. h. % kát. h. % kát. h. % Szántó 456 5/16 21,0 1715 4/16 79,0 2171 9/16 28,0 Rét 210 30,1 488 8/16 69,9 698 8/16 9,0 Erdő 4768 7/16 97,1 1134/16 2,3 488111/16 63,0 Összesen 5434 12/16 70,1 2317 29,9 7751 12/16 100,0 A két kerület fő üzemágai így szükségszerűen eltértek egymástól. A lódét az erdőgazdálkodás és a legelőket kihasználó juhtenyésztés jellemezte, míg a szécsényiét a szántóföldi termelés és újra a birkatenyésztés határozta meg. A birtokrendezés szükségessé tette a belterjes gazdálkodáshoz alapvető istállók, takarmánytároló és trágyakezelő építmények létesítését. A szécsényi kastély körül már a XVIII. század közepén kiépült két major. A parasztok egyszerű „rovátkolt" faoszlopokra emelt, vagy vályogfalú, zömmel zsúptetős gazdasági épületeitől csak méreteiben és nem minőségében eltérő istállók, színek, állások szolgáltak a majorbeli igásökrök, növendék és „heverő" marhák, és a majorbeli baromfik tartására, a gabona és széna tárolására. Az 1819-ben készült értékbecslés szerint a Szentlélek-patak menti „alsó major" 11 930 Pft-ot, a „Strázsaparti szérüskert" pedig 4 920 Pft-ot ért, ami a teljes uradalmi épülettőke 8,3%-át tette ki.20 E két major építményei 1839-ig csupán két új istállóval bővültek, melyekben száz marhát tarthattak. A hagyományos gabonatárolási mód a vermelés volt: Ecsegen még 1819- ben is összeírtak húsz, összesen 1 400 pozsonyi mérő gabonát befogadó uradalmi vermet. Szécsényben viszont legkésőbb az 1770-es években háromemeletes, jól szellőző, korszerű magtárrá alakították az egykori végvár egyik szögletes bástyáját, amely egy 1839-es adat szerint 40 000 pozsonyi mérő gabona befogadására volt alkalmas. Ezenkívül az „alsó majorban" állt egy „hat fiókos granarium" 16 000 pozsonyi mérő gabona számára. Az uradalom mag20 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, ingatlanbecslések. „A szécsényi uradalom városban, helységben 's pusztákban található épületeknek, szőlőknek ... összeírása és felbecsülése 1819." 409
