Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)

I. Szécsényi Tamás 1332-1334. évi „városrendezése”

Szécsény első földesurai a Kacsics (más olvasat szerint: Kácsik) nemzetség egymást követő generációinak tagjai közül kerültek ki. Belitzky János kitűnő tanulmányban egészítette és igazította ki a Szécsény középkori történetéről szerzett korábbi ismereteket.4 Miután meggyőzően megcáfolta a Váradi Regesztrum egyik 1219. évi bejegyzésének a mi Szécsényünkre vonatkozó voltát, értékeli a valóban a nógrádi Szécsényre vonatkozó 1229. évi adománylevelet. A nemzetség két tagja, Simon és Mihály bánok 1213-ban részt vettek a Gertrudis királynő meggyilkolásához vezető összeesküvésben, de a tettükért csak 1228-1229-ben bűnhődtek jószágaik elvesztésével. így kapta meg Béla ifjabb királytól 1229-ben a Szák nemzetségbeli Botos fia Pósa ispán a „hűtlenek" Szécsény (Zychan), Géc (Gechey), Rimóc (Rimouch) és Almás (Almas) falvakban fekvő birtokrészeit. Lehetséges, hogy a Kacsics nemzetség többi tagja, vagyis a vétlenek megmaradtak szécsényi jószágaik élvezetében. Belitzky szerint ez magyarázhatja, hogy „Szécsényi" Folkus egy 1255. évi oklevelében mint királyi ember (homo regius) szerepelt Szécsényben. A település történetében fordulópontot hozott, hogy Folkus fia Farkas mester 1274. április 27-én írásos csereszerződést kötött az esztergomi káptalan előtt Pósa fia Pósa ispánnal: Pósa megkapta lakóhelye, a Sopron megyei Nagybarom melletti Karakó (Cracou) földjét és 60 ezüstmárkát, Farkas viszont visz- szaszerezte a Nógrád megyei Szécsény (Scechen), Géc (Guych), Rimóc (Ry- mouch) és Almás (Almas) földeket.

Belitzky rámutatott, hogy a „Szécsényben birtokos és hihetőleg ott is lakó Folkus fia Farkas, ugyanúgy, mint Sopron megyében Pósa fia Pósa, birtokainak összevonására törekedett, és így mindkettőjük számára kecsegtető és adott volt a birtokcsere lehetősége".5

Valóban, a szétszórt nemzetségi birtokokat a XIII. század második felében a megerősödő földesurak mind erőteljesebben igyekeztek egy bokorban fekvő, immár önállóan és kizárólagosan kezelt birtokegyüttessé - uradalommá - formálni, amelynek központját, egyúttal lakóhelyüket, politikai, katonai, gazdasági hatalmuk jelképét egy-egy megerősített építmény - vár, kastély - képezte. Mint a Kacsicsok XIII. századi várépítéseiről és uradalom-szervezéséről írt tanulmányunkban bővebben kifejtettük, a nemzetség három ága, ezek között elsősorban Illés leszármazottjai is az 1270-es években építették fel váraikat, Baglyaskőt, Hollókőt, Sztrahorát, továbbá Salgót és Zagyvafőt.6

Szécsény a Kacsics nemzetség Folkus-ágának, Folkus három fia, Mihály ispán, Farkas mester és Szalóc (Zoluch) örököseinek a birtoka volt 1274-től.

4 BELITZKY János 1981, 9-39.

s Uo. 13.

6 Tanulmányunk „Hol épült fel Sztrahora vára?", cikkünk pedig „1334. május 5. - Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény" címmel olvasható e kötetben.

66