Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

1334. Május 5. – Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény

1334. MÁJUS 5. - VÁROSI KIVÁLTSÁGOKAT KAPOTT GYÖNGYÖS, RIMASZOMBAT ÉS SZÉCSÉNY*

Ritka esemény a magyar történelemben: egyazon napon, 1334. május 5-én három olyan település szerzett városi jogokat, amely - ha kisebb megtorpanásokkal, visszaesésekkel is - napjainkig őrzi és fejleszti urbánus életformáját.

A XIII. század végén nagyot lendült a gazdaság és társadalom fejlődése Magyarországon. Megszilárdultak a rendek kiváltságai, létrejött az egységes jogállású jobbágyság, amely saját házában, saját jószágaival önállóan gazdálkodott a telkeken, szabad költözési jogot, települései bizonyos önkormányzatot élveztek. A rendiség megszilárdulása és a társadalmi méretű munkamegosztás - az árutermelés fejlődése, a földművelés és a kézműipar közötti közvetítő kereskedelem fellendülése - eredményeként több száz kedvező fekvésű helység fokozatosan piaci, igazgatási és kultikus központtá vált, melynek jogi szentesítését jelentette, hogy saját hatalmi súlyukat és jövedelmeiket növelni remélő földesuraik - egyházi vagy világi főnemesek - városi jogokat szereztek az uralkodóktól.

Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény az Anjou-kor egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb nagyurának, a mai szemmel igen ellentmondásos életű Szécsényi Tamásnak köszönheti városi kiváltságait. Az Árpád-ház kihalását követő hosszú trónharcok véglegesen megosztották az egész felvidéki birtokos nemességet. A legerősebb önkény úr, Csák Máté nádor a cseh Vencel trónigényét támogatta, és vérrel-vassal a befolyása alá vonta az északi vármegyék nemességének zömét.

Amikor 1312. június 15-én a Kassa melletti Rozgony határában a döntő csatára sorakoztak Csák Mátyus szövetségesei, az Amádé-fiak, oldalukon állt szinte a teljes nógrádi, hevesi és honti nemesség is, míg Károly Róbert pártján alig néhány tehetősebb itteni nagyúr szállt harcba. Köztük volt, sőt meg is sebesült a Kacsics nembeli Falkos-ági Szécsényi Tamás lublói várnagy is. A nagy győzelem után I. Károly, mihelyt módja nyílott rá, bőkezűen megajándékozta híveit, és egyúttal könyörtelenül leszámolt ellenfeleivel. Tamás, akit lakóhelye után a források Szécsényinek (de Zechen) neveztek, élete további négy évtizedében Károly Róbert, majd fia, I. Lajos egyik legfőbb bizalmasa lett. Hűsége jutalmaként több vármegye főispánja, 1321-től

* A népszerűsítő és ismertető jellegű cikk a Honismeret 1984/6. számának 6-9. oldalán jelent meg, 650 éve, 1334. május 5-én kapott városi kiváltságokat Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény címmel. Az évfordulóra való utalások idejétmúltak és az olvasónak zavarók lennének, ezért e részeket elhagytuk.

59