Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

1334. Május 5. – Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény

1342-ig erdélyi vajda, élete végén (1349-1354) pedig országbírói tisztségre emelte királya. Gátlástalan birtokszerző volt, minden alkalmat - udvari befolyását, fegyveresei nyers erőszakját is - kihasználva évtizedeken át üldözte a Csák-párti nemeseket, elérve, hogy I. Károly e hűtlenektől elkobozza és neki adományozza birtokaikat. E törekvés egybeesett első Anjou-házi királyunk ama szándékával, hogy dinasztiájához hű emberek legyenek az ország legnagyobb földbirtokosai.

Szécsényi Tamás apja, Farkas ispán már a két utolsó Árpád-házi király idején éles ellentétbe került a Kacsics nemzetség Illés-ágával, amikor a nemzetségi birtokokból mindkét ág önállóan birtokot, uradalmat szándékozott kialakítani. Az Illés-ág öt tagja, Péter fia Péter, Mikus, Jákó, Leusták és Mihály, váraik - a nógrádi Baglyaskő, Hollókő, Somoskő és Sztrahora -, valamint falvaik elvesztésével bűnhődtek azért, hogy Csák Máté híveiként fegyvert fogtak Károly Róbert és alattvalói ellen. Az 1320-as években így Nóg- rád megyében mintegy harminc falu és birtokrész került a rettegett nagyúr kizárólagos tulajdonába, amelyek igazgatási központjául Tamás vajda lakhelye, Szécsény kínálkozott. Az Ipoly völgyében, forgalmas, az eltérő természeti adottságú alföldet és felföldet összekötő, ezért az árucserét lebonyolító utak kereszteződésénél fekvő helységnek már 1330-ban említik vásárait. Egy 1333-ban kelt határleírás szerint a település két utcából és szegből állt, két, kőből épült templomát is említik. Szécsényi Tamás 1332-ben XXII. János pápától kiváltságlevelet kapott egy kolduló szerzetesrend, a ferencesek kolostorának felépítésére is. Szécsény tehát az 1330-as évek elején már igazgatási, kereskedelmi és vallási-kulturális központnak számított.

A XIV. század első harmadában földcsuszamlás következett be Heves vármegye hatalmi és birtokviszonyaiban is. A nemesség túlnyomó többsége itt is Csák Máté hívévé szegődött, az Anjou trónigénylőnek itt is csak kevés támogatója volt. Az Aba nembéli Csobánka ispán nemzetségi székhelye a mai Mátrafüred határában a tatárjárás után épült Bene vára volt. Fiai közül János kapta Gyöngyöst és tartozékait, Péter pedig Visontát. Bár János fiait III. Endre 1300-ban rablás és gyilkosságok miatt fej- és jószágvesztésre ítélte, ugyanők 1301-ben még háborítatlanul megosztoztak Gyöngyös és Bene földjein. A rozgonyi csatában Csobánka Péter és János fia Dávid a trencséni kiskirály seregében küzdött, ezért később jószágaik elkobzásával bűnhődtek: 1322-ben Károly Róbert még csak a Bene-Gyöngyös birtokegyüttes harmadát vette el, 1327-ben azonban a Csobánkák immár összes birtokaitól megfosztattak, és az egész jószág Szécsényi Tamás vajda adománybirtoka lett. Gyöngyös tehát már a Csobánkák idején fontos és jövedelmező birtok volt. Kereskedelmi szerepét a nagy jelentőségű, Pest-Miskolc-Kassa-Sze- pesség felé vezető út adta. Mátrából lefolyó vizei 1301-ben tizenkét malmot, kallót hajtottak, és a szőlőművelés is virágzott.

60