Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény mezőváros önkormányzatának szabályrendeletei 1699-ből
is. Ezen kívül a város lakosai magisztrátust válasszanak rendtartás és igazságszolgáltatás ellátása céljából, élére pedig egy becsületes hadnagyot válasszanak, aki kezeltetheti a város saját korcsmáját Szent Mihály naptól (szeptember 28.) negyed évig (karácsonyig). Az utasítás szerint - ha előzetesen elismerték földesuruknak gr. Koháry Istvánt - Szécsényben házhelyeket kaphattak „az kik az előtt kegyelmes urunk, Őfelsége végházaiban fegyverviselő katonák s hajdúk voltának", valamint „az paraszt személyeknek Széczénynek kerítésén kívül egyenlő kép- pen osztassanak házhelyek, ahhoz való rétek és szántóföldek az hol ott azelőtt jobbágy helyek voltának". Bárkányi János 1691. május 16-án azt írta Kohárynak, hogy „mink itt Laudis DEO dietim szaporodunk és épülünk, felesebb számmal tanálja Nagyságod Széczént".3 1696-ban már tizennégy nemesi (nobilitares) és harmincöt katonai (mili- tares) házat vallott be az országos összeírás felmérőinek Szaday András, valamint Nyikon Gergely, Hegedűs András és Szabó János - Szécsény hadnagya és tizedesei. Szaday Adrás azonos az 1683-ban a füleki lovas katonák hadnagyaként megnevezett személlyel, ami bizonyítja, hogy Szécsényben 1690-ben a volt füleki végvári katonák egy csoportja is megtelepedett. 1698- ban már nyolcvanhárom nem nemes lakos mellett tizenhat címerleveles nemes és szabad költözésű, úgynevezett szabados (libertinus) családfőt neveztek meg. Nyomatékosan hangsúlyozta a hadnagy és a három tizedes, hogy „a mezőváros minden polgári szolgálata abban áll csupán, hogy éjjel-nappal vártálni tartoznak".4 A szécsényiek hajdúszabadság jellegű önkormányzata tehát már 1690 és 1698 között is fennállott. Hadnagy és tizedesek irányították a mezőváros belső életét, de az írott, hatóságok által elismert szabályzatot nélkülözték. 1699 áprilisának utolsó, májusának első napjaiban Nógrád vármegye Szécsényben tartotta nemesi közgyűlését. Ezt az alkalmat használták fel a mezőváros vezetői, hogy jóváhagyást szerezzenek „ügyrendjükhöz", amely rögzítette jogköreiket, melyben intézkedni, dönteni jogosultak voltak. A hangadók zöme nemesember: így Jánossy János (nyolcvan éven felüli kort megélve, 1732-ben halt meg), Sövényházy Ferenc volt füleki végvári tiszt (felesége, Dúl Mária, még 1721-ben is itt élt), Ficsor János és György. Kurdis János (mint szolnoki várkapitány halt meg 1717-ben, sírja Szécsényben, a ferencesek kriptájában van), Baghy Balázs, Mocskó András, mások viszont céhtag mesterek voltak, mint Szabó János és Szabó Gergely.5 No. 111.3060/1691. 4 Lásd e kötet Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabad- ságharchoz csatlakozásáig (1690-1703) című tanulmányát. 5 SABB Koháry-Coburg cs. It. III. 6280/1699. 479
