Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény mezőváros önkormányzatának szabályrendeletei 1699-ből

A pontok nem túlságosan részletezők, mindössze nyolc cikkelyre tagolódnak. A város vezetése egyaránt igazgatta a nemes és a „nemtelen" lakosokat. A hadnagy, a tizedesek és az esküdtek elsősorban a káromkodások megtorlásával törődtek. Már az „adta teremtette" is büntetendő kifejezés volt, Isten vagy a szentek szidalmazása akkoriban főbenjáró bűnnek számított. A büntetés pénz fizetését írta elő, de a szegények pálcaütéssel is letudhatták az ítéletet. A határ szabályozott használata a kétnyomásos gazdálkodás előfeltétele lévén tilos volt a vetésre ereszteni a legelő marhát. Az okozott károkat „látók", vagyis kárbecslők állapították meg. Fontos és rendszeres feladat volt a tűzvészek megelőzése, ezért a tizedesek házanként ellenőrizték a tűzhelyek kürtös kéményeit, nehogy súlyos következményei legyenek a tisztátalanságnak.

Apró kis napi rendészeti feladatok voltak ezek, a fontosabb ügyekben a földesúr úriszéke tartotta meg illetékességét és hatalmát, mégis fontos kordokumentum, hű tükre a régi szécsényi életnek.

480