Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Hol épült fel Sztrahora vára? – A Kacsics nemzetség Illés-ága XIII. századi várépítései és XIV. század eleji történetük néhány kérdéséről

dolatokra, tettekre serkentik pályatársait. Nos, elmondhatjuk, hogy fenti, Sztrahoráról és a többi nógrádi Kacsics- (Kacsik-)vár építésének és birtoklásának a körülményeiről papírra vetett eszmefuttatásunknak hosszabb „utóélete" keletkezett.

A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága hamarosan anyagi fedezetet, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig régészeket biztosított a puszta- vár-hegyi várrom feltárásához. Már 1985-ben sor került egy szondázó régészeti feltárására. Kitűnő műemlékes archeológus, Juan Cabello vállalkozott a vadregényes természeti környezetben fekvő építészeti maradvány feltárásra. Több kolléga, a nógrádi és Árpád-kori magyarországi várakat kutató teljes „gárda" - Dénes József, Feld István, Gádor Judit, Nováki Gyula, Simon Zoltán, Szabó János - is megszemlélte a helyszínt, a feltárt kutatóárkokat és az előkerült kétmaroknyi kerámia-töredéket, többen a fizikai munkából is kivették a részüket.

Egy heti közös fáradozás eredményeként hét kutatóárkot nyitottunk, „amelyekkel sikerült tisztáznunk a vár alaprajzi elrendezését". A Juan Cabello által feltárt régészeti rétegek és az előkerült kerámia kiértékelésével, és az általunk felvázolt birtoktörténeti háttér ismeretében - egymás eredményeit megerősítve - megállapítható volt a vár építési kora és pusztulása, feltárult az erősség beosztása, alaprajza. Kibontakozott előttünk egy téglalap alakú vár, melynek alapterülete 43,6 x 12,7 méter volt. A vár körül sáncok is épültek, de mivel a hegy meredek oldalai délkelet és északnyugat felől természetes védelmet nyújtottak, csak a dombhát enyhébb lejtésű, délnyugat és északkelet felőli oldalán ástak ki eleink a kőfalaktól 9-12 méterre egy- egy, ma 1-1,5 méter magasságú illetve mélységű, íves sáncárkot, a jobb véd- hetőség érdekében.

Maga a kővár a feltárás alapján három részből állott. A plató délnyugati végében egy közel négyzet alaprajzú (780 x 680), 120 cm falvastagságú, eredetileg két- vagy háromszintes torony emelkedett. A vár északkeleti végét egy dongával fedett (előkerült néhány zsindelyszeg), téglalap alakú (10,6 x 7 méter), egy- vagy kétszintes helyiség (palota) zárta le. A két kőépületet - a tornyot és a palotát - 100-110 cm széles kerítőfal kötötte össze, behatárolva egy 26,9 x 12,7 méter alapterületű udvart, melynek délnyugati részén egy 200 x 210 cm átmérőjű, beomlott oldalú, törtkövekből épült ciszterna maradványai alkotnak egy kőhalmot. A vár bejárata egy szűk kapu lehetett, amely a torony déli oldalánál a kerítőfal „melléépítésével" egy 100-120 cm széles, védhető, ellenőrizhető falszorost alkotott. Ma is itt vezet a bejárati ösvény a meredek oldalon, de a falomlás miatt méretéről, formájáról nem rendelkezünk ismeretekkel.

Juan Cabello azt is megállapította, hogy a „nagyon vékony járószint" és a csekély, de egységes stílusú kerámia „nemcsak a vár rövid - 40-50 éves - használatáról, hanem egy aránylag rendezett és tervszerű kivonulásról is ta44