Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
Termény A terményjövedelem eredete Majorsági zöldtakarmány Majorsági szemes takarmány Paraszti dézsma Malomvám bécsi mázsa % pozsonyi mérő % pozsonyi mérő % pozsonyi mérő % T akarmány növények 17263 100,00 1521 39,81Burgonya2100 54,96 31 10,26Kukorica200 5,23 271 89,74 12 100,00 Kapásnövények2300 60,19 302 100,00 12 100,00 Zöld- és szemestakarmányok 17263 100,00 3821 100,00 302 100,00 12 100,00 A másik nagy eredmény a kétnyomásos rendszerben kiszorult takarmánygabona-termesztés fellendülése volt: a majorsági táblákon 1812 és 1830 között átlagosan évi 648 pozsonyi mérő árpát és 1 801 pozsonyi mérő zabot nyertek, az 1830-as évek végén viszont már 2 657 pozsonyi mérő árpa és 2 438 pozsonyi mérő zab lett a tiszta hozam. A legnagyobb változást kétségkívül a takarmánynövények meghonosítása jelentette. A lednek, lencse, borsó és bab kis területen már az 1830 előtti évtizedekben is termesztve volt, a váltógazdaság bevezetése után azonban - mint a 7. számú táblázat is jelzi - a gazdálkodás integráns részévé vált. Új kultúraként terjedt el a lucerna, a bükköny, a vörös és stájer lóhere, valamint ezek keverékvetése. Évente 17 263 bécsi mázsa zöldtakarmányt tudtak így biztosítani a szántóföldek a majorbeli állatállomány számára, ami lehetővé tette az uradalom állattenyésztésének jelentékeny fejlesztését is. A Jochmann Sámuel és Sorge Keresztély inspektorok által a szécsényi uradalomban bevezetett váltógazdaságra egyaránt jellemző volt a korlátozott anyagi lehetőségeket figyelembe vevő fokozatosság, a természeti és piaci feltételeket számításba vevő változatosság és rugalmasság. Nem az ő szaktudásukon, hanem a földesúr öröklött adósságterhein múlott, hogy a további fejlesztésre csak igen korlátozott lehetőség nyílott. 1843-ban gr. Forgách Pál kérésére a vármegyei hatóság ismételten felmérte az uradalom Farkasalmás- és Drahipusztán birtokolt földjei és felszerelése jövedelmeit. Farkasalmáson a szécsényi földesurat illető 450 kát. holdas terület az összeírás szerint nem lett teljes egészében váltógazdasággá alakítva, hanem 8 Vi kát. h. kitűnő szénát termő területet természetes rétként, 112 Vi kát. holdat egyszerű legelőként hasznosítottak. Szántóföldeket 299 Vi kát. holdon műveltek, három nyomásban, az első dűlőbe rozsot, a másodikba tavaszi árpát vetve, a harmadik dűlőt pedig a hagyományos rendszer szerint ugaron hagyva. A korszerű gazdálkodást egy 30 kát. holdas lóherés tábla képviselte csupán, amely évi háromszori kaszálással 2 400 bécsi mázsa zöldtakarmányt termett. Drahipusztán 1840-ben hajtották végre a birtokosok közötti „tagos 422
