Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
fölosztást". Pál grófé 255 kát. h. szántó, 106 418 kát. h. természetes rét és 45 kát. h. „magánlegelő" lett. Ez utóbbi pusztán nem vezették be a vetésforgót, maradt a kétnyomásos, rozstermelő gazdálkodás. A szécsényi uradalom 1846-1849 közötti új földesura, Pulszky Ferenc szintén a korszerű gazdálkodás híve volt. Mint az állattenyésztésről szóló tanulmányunkban bemutattuk, nagy gondot fordított finomgyapjas birkák nemesítésére és szaporítására, továbbá burgonyából nagy mennyiségű pálinkát készített korszerűen berendezett szécsényi szeszgyárában.42 A szántóföldi gazdálkodás Szécsény és öt puszta határában 2 291 Vi kát. holdon 1 109 % kát. h. vetésterületre terjedt ki, a szántókból 1181 % kát. h. (51,57%) ugaron maradt (1839-ben a bevetetlen ugar kiterjedése csak 459 kát. h. - 21,23% - volt). A termények szerkezete 1851-ben elég jelentősen eltért az 1839-es állapottól. Bár az őszi gabonafélék vetésterülete is csökkent (1839-ben 832 V% kát. h.; 1851-ben 636 Vi kát. h.), viszonylagos súlya tovább nőtt (50,34%- ról 57,35%-ra). Továbbra is a rozs maradt a fő szántóföldi vetemény, vetésterülete abszolút számban alig csökkent (508 Vs kát. holdról 487 'A kát. holdra), relatíve viszont 30,56%-ról 43,90%-ra emelkedett az aránya. A hagyományos abajdóc (feles búza) végleg eltűnt a szécsényi majorsági táblákról - jóllehet a paraszti gazdaságokban még a XIX. század utolsó harmadában is megmaradt főterménynek. A tavaszi gabonával vetett szántók területe csökkent abszolút számban a legkevesebbet (1839-ben 312 kát. h., 1851-ben 278 % kát. h., amely 89,34%), sőt, a zabvetések jelentősen megnagyobbodtak (119 Vi kát. holdról 178 V2 kát. holdra). A takarmánynövények termesztése 1851-re láthatóan visszaesett: míg 1839-ben 341 kát. holdat, a vetésterület 20,64%-át foglalták el, a szabadság- harc után már csupán 152 Vs kát. holdon kaszáltak bükkönyt és stájer lóherét. A burgonyaföldek területe - nyilvánvalóan a szeszgyári felhasználás bevezetése miatt - több mint 138%-kal nőtt, így a kapásnövények jelentősége a majorsági kukoricatermesztés időleges megszűnése ellenére is növekedett. Mint mindebből kitűnik, Pulszky Ferenc gazdasága már nem törekedett megkomponált vetésforgók szigorú alkalmazására, viszont az újmódi gazdálkodás fő jelképei és eredményei, a takarmány- és kapásnövények minden lehetséges helyen részévé váltak a szántóföldi növénytermesztésnek. 42 OSZKK Föl. Hung. 2893. Pulszky Ferenc szécsényi uradalma gazdasági ir. N° 34. Napszámosok jegyzőkönyve 1850-1851. PRAZNOVSZKY Mihály 1977, 325-334. 423
