Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
almáson 3,9-szeres, Bátka-Csertelken 6,2-szeres lévén a vetőmag szokásos levonása után) jóval alacsonyabb lett, mint a termékeny szécsényi határban. Váltógazdasági rendszert Szécsényen kívül Farkasalmás (450 kát. h.), Bátka (72 kát. h.), valamint Zsúny (90 kát. h.) és Cserbérc (270 kát. h.) határában vezetett be Jochmann és utóda, Sorge inspektor. A birtokfelmérés sajnos nem közli a vetésforgó évenkénti sorrendjét, azonban a korabeli szakirodalom, továbbá a keszthelyi Georgikon és több egykorú korszerűsített uradalom példái alapján elég biztosan rekonstruálható. Szécsény 141 kát. holdas nyolcszakaszos váltógazdasága egy-egy évben tiszta búzát és rozsot termett, egy-egy szakaszban pedig ledneket és borsót vetettek. A lednek kiváltképpen az istállózott tehenek számára szolgált kiváló pillangóstakarmánynak. E növény termesztésének voltak hagyományai Szé- csényben, mert 1820-tól 35-172 pozsonyi mérő között szóródó mennyiségű lednekmagot vételeztek be az uradalom magtáraiba.37 1833 és 1839 között az uradalomközpontban évente 32 pozsonyi mérő ledneket vetettek be és 64 szekérnyi (egy „szekér" mint mértékegység 10 bécsi mázsát tett) zöldtakar- mányt, valamint 116 Vz pozsonyi mérő lednekmagot nyertek, de a legfőbb termesztő hely az erdők irtásával kialakított zsúnyi és cserbérci váltógazdasági dűlőkben lett kijelölve, ahol egy szakaszban, 45 kát. holdon évi 210 szekér zöldtakarmányt kaszáltak le a juhok és ökrök számára. Szécsény vetésforgójának további négy szakaszára a korabeli szokások és a mezőváros majorsági szántóföldi terményei ismeretében következtetünk: a keszthelyi szokás alapján bizonyosnak tűnik, hogy az első évben a frissen trágyázott földbe kapásnövényt ültettek, mégpedig burgonyát. Az évi 2 100 pozsonyi mérő kolompár takarmányként és szeszfőzési alapanyagként is nagy jelentőséget kapott a majorsági gazdálkodásban. Három éven át tavaszi gabonát termesztettek, két további szakaszban a serfőzdében jól értékesíthető árpát, egy szakaszban pedig zabot. 37 PÁLMÁNY Béla 1973, 528. Lednektermés 1812-1830. A terméseredmények kiszámítása során a korabeli szokás szerint a bruttó hozamból levontuk a vetőmag mennyiségét. Az összeírok arató- és nyomtatórész címén az őszi gabonafélék 1/6-át, a tavaszi gabonafélék 1 / 5-ét vonták le, ez azonban nem érinti a korabeliek által kiszámított hozamokat. A szécsényi hozamok általában jobbak voltak, mint a Georgikonban, ahol például a tiszta búza 4,5-szörös termést hozott. A Tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban is gyengébbek voltak a korszerűsítéssel bajlódó majorság hozamai: 1838 és 1841 között a tiszta búza csak 3,4-3,6-szoros, a rozs 3-3,5-4-szeres, az árpa 2,2-2,6-2,8-szorosan fizette meg a vetőmagot. SZABAD György 1957, 77. Ezzel szemben József nádor alcsúti gazdaságában 1841-ben a rozs 8-szoros, a zab 20-szoros, az árpa 20-szoros magot adott, a keveréktakarmány magyar holdanként 24 bécsi mázsás termést hozott. TÖRÖK János 1841, 66-67. Berkiben és Bádonyban a rozs 7-szeres, az árpa 5-6-szoros, a zab 6-szoros, illetve 9-szeres, a borsó 16-szoros, a lencse 6-szoros maghozamot produkált. T. MÉREY Klára 1966, 335-336. 418
