Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
A váltógazdasági tábláktól és a többi szántóktól elkülönítve műveltek a szécsényi határban egy 35 Vi kát. holdas - tehát pontosan két váltógazdasági szakasznak megfelelő nagyságú - stájer lóherés táblát, amely magyar holdanként 6 szekér zöldtakarmányt (évente tehát 2 810 bécsi mázsa elsőrangú abrakot) biztosított, volt továbbá egy 24 % kát. holdas „luczernás kert" is, amely évi 2100 bécsi mázsát termett. Összességében Szécsényben művelték az egész uradalom takarmánynövénnyel vetett majorsági tábláinak 23,7%-át. A birtokközponttal szomszédos Farkasalmáspusztán gr. Forgách Pál 1837- ben egy tagban kapott 450 kát. holdas szántóföldjét tíz szakaszra osztották. Őszi gabonát (tiszta búzát és rozsot) két, tavaszi gabonát (tavaszi búzát, árpát, zabot) három, takarmánynövényt két esztendőben vetettek. Utóbbiak a zöldtakarmányok termesztésének érdekes változatát képezték: az egyik szakaszban a 45 kát. holdas tábla kétharmad részébe borsót, kilencedébe lencsét, negyedébe pedig bükkönyt vetettek, egy további szakasz pedig „kevert takarmány" számára volt fenntartva. A minél változatosabb növénykultúra kedvéért a korabeli agrárszakemberek előszeretettel komponáltak több veteményből álló szakaszokat. Trágyázott, kövér földbe szívesen vetettek vörös lóherét, amely több éven át kaszálható termést hozott és más növényekkel, így zabbal, árpával keverten is vethették. Keszthelyen például egynegyed-egynegyed rész borsót vagy ledneket, vagy zabot, és egyketted rész árpát kevertek össze, és a termést virágzása idején kaszálták le. A pillangósok gyökerei ugyanakkor hasznos talajjavító hatást gyakorló zöldtrágyaként is a gazdák segítségére voltak. A farkasalmási vetésforgóba beiktatott három esztendei juhlegelő szokás alapján bizonyára évelő vörös herével táplálhatta a majorság itteni öt-nyolcszáz darabos birkanyáját.38 Bátkapusztán a birtokbecslés szerint 1 475 öreg birkát neveltek. Takarmányozásuk biztosítása végett itt, valamint a legnagyobb, újonnan épített zsúnyi és cserbérci, 2 000, illetve 150 juh befogadására képes akiok közelében Sorge Keresztély a nyolc szakasz felében termesztett takarmánynövényeket: a vetésforgó elején két évig vörös herét, egy évig ledneket, egy évig pedig „kevert takarmányt". A vörös here magyar holdanként 2,5 szekér - vagyis 25 bécsi mázsa -, a kevert takarmány pedig Bátkán 12 Vi, Zsúny- és Cserbércdűlőkön 25 bécsi mázsa zölden kaszált termést hozott. (Összehasonlításként: Farkasalmáson az évente kétszer is kaszálható „vegyes takarmány" magyar holdanként 50 bécsi mázsás hozamot produkált.) Mindhárom pusztán két évben termesztettek rozsot (6,3, illetve 6,2-sze- res, a szécsényinél kisebb hozammal) és tiszta búzát (6,25, illetve 6,2-szeres termést nyerve). Feltűnő jellegzetessége a vetésforgónak, hogy csupán egy szakaszban termesztettek tavaszi gabonát (Zsúnyban és Cserbércen a 45 kát. 38 SÜLÉ Sándor 1967,163-173. 419
