Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
A fentiekből kitűnik, hogy az épülettőke legnagyobb tételét nem a mezőgazdasági termelő- és tárolóhelyek, hanem az uradalmi tisztek és egyéb alkalmazottak lakásai képezték (28,6%). Sőt, a földesurat megillető királyi kisebb haszonvételek épületei is értékesebbek voltak (22,9%), mint az istállók, ólak, akiok, illetve a termény tárolásra szolgáló magtárak, pajták, pincék, présházak becsült ára (21,2%). Összehasonlításként: a gödöllői Grassalkovich-uradalom épülettőkéje 1810-ben 69 600 Pft-ot ért,22 vagyis a szécsényi domínium épületállományának igényességét jelzi, hogy becsára a sokkal nagyobb kiterjedésű hercegi uradaloménál háromszor többet tett ki. Ami a „fundus instructus", vagyis a felszerelés minőségét illeti, az 1839. évi birtokösszeírás erre nem tér ki, így nem tudni, vajon már gr. Forgách Pál is beszerzett-e korszerű mezőgazdasági gépeket és felszereléseket. Mindenesetre Pulszky Ferenc már jelentős pénzösszegeket fordított gépvásárlásra is, mert 1851-ben tizenkét lengőekét, tizenöt Zugmayer-féle taligás ekét, egy sorvetőt (lineator), tíz fogatos kultivátort vettek leltárba - harminchat régimódi faeke, továbbá harmincnégy ló- és ökörfogat mellett.23 A birtok korszerűsítéséhez feltétlenül szükséges volt a kellő számú munkáskéz biztosítása is. A feudális nagybirtokon mindenütt a jobbágyi robotszolgáltatások képezték a fő munkaerőbázist, de emellett hagyományosan felfogadtak állandó alkalmazottakat - tiszteket, béreseket, pásztorokat, udvari cselédeket - és időszaki munkákra napszámosokat, részes aratókat, nyomtatókat, valamint kapásokat is. Az uradalom munkaerő-felhasználásáról nem maradtak fenn átfogó források. A leginkább éves fizetést és járandóságot élvező állandó alkalmazottak számát és munkakörét ismerjük. 1817-ben összesen százhuszonnyolc konven- ciós tisztet és cselédet fogadott fel az uradalom: közülük tíz (7,8%) tiszt, tizenhét (13,3%) felügyelő volt, míg a cselédek közül harminchat (28,1%) a szántókon, erdőkben dolgozott, tizennégy (10,9%) pedig az állatállományt gondozta. Ezzel szemben az udvari szolgák száma harminckilenc (30,5%) volt, a fé- lig-meddig szintén a kastélyban dolgozó mestereké pedig tizenkettő (9,4%). A konvenciósok beosztása tehát hasonlított a többi, hagyományosan gazdálkodó uradaloméhoz, minthogy a termelést ingyenes robottal biztosították, a bevételeket viszont a főúri luxus fokozására, vagy újabb birtokok beszerzésére fordították.24 Az okszerű gazdálkodás bevezetésekor gyökeresen változtatni kellett ezen a szemléleten. Először is, a birtokrendezés feladatai - a tagosítások, a birtokszervezet kialakítása, a korszerű majorközpontok megtervezése és a 22 WELLMANN Imre 1933,115. 23 OSZKK Föl. Germ. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851. 24 PÁLMÁNY Béla 1973, 517-518. „A szécsényi uradalom állandó konvenciós alkalmazottai 1797" című táblázat, SZABAD György 1957, 36-38. 411
