Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években

legcélszerűbb vetésforgórendszer kiválasztása - a kibontakozó agrártudomány ismereteit bíró és alkalmazni is tudó gazdatiszteket követeltek meg.

A májor sági állattenyészésről szóló tanulmányunkban már bemutattuk gr. Forgách Pál két tudós inspektorát (jószágfelügyelőjét). A Georgikont végzett Jochmann Sámuel és a szász Sorge Keresztély hozzáértését a korabeli gazdasági folyóiratokba írt cikkeik, tanulmányaik is bizonyították.25

Jochmann gazdálkodási elveit gr. Festetics Györgytől tanulta el, aki szerint „egy új alkotandó rendszer elintézésében legbiztosabb, ha a jobb földből annyit veszünk mivelés alá, mennyinek képesek leszünk részint erővel, részint erszényünkkel megfelelni, a többit pedig váltva legelőnek használjuk". Ezt a németül Koppel wirtschaftnak - gabonát, takarmány magvakat és füvet egyaránt termesztő rendszernek - nevezett szisztémát vezette be Szécsényben is. Jochmannt 1837 körül Sorge Keresztély követte, aki korábban gr. Berchtold Antal füleki (ma: Fil'akovo, Szlovákia) uradalmában elérte, hogy az itt termesztett tiszta búza a legmagasabb áron kelt el a losonci vásárokon.

A Mezei Gazda hasábjain a gazdálkodás különböző ágainak nyereséges vagy veszteséges voltáról közölt számításai fényt vetnek gazdálkodási elveire is.26 Kalkulációi szerint hasznosabb lovat tartani, mint ökröt, olcsóbban jutni a juhtrágyához, mint a tehénéhez, és kifizetődőbb konvenciós béreseket alkalmazni, mint „házi tartású" cselédeket. Úgy találta, hogy a befektetett saját tőke után levonandó kamatok („értékleltár" után 10%, állótőke után 6%, forgótőke után 15%) leszámításával a vállalkozó a gazdaság legtöbb ágában (rozs-, árpa-, zabtermesztés, szőlőművelés, tehén-, ló-, baromfitartás, sőt a juhtenyésztés és a pálinkafőzés terén is) veszteségre számíthat. Sorge csupán a jó földbe vetett búzát, továbbá a borsót, burgonyát, dohányt, kukoricát és a sertéstenyésztést vélte nyereséggel kecsegtetőnek.

Az 1839-es uradalom-felmérés az inspektor mellett a jogi ügyeket vezető fiskálist, a pénzforgalmat kezelő számtartót, Gellén Ferencet emelte ki főtisztként. A szécsényi kerületben Hodermanszky István, a nagylóciban Molnár János ispánok irányították a szántóföldi és majorbeli munkákat.

A nagylóci kerületben működő három erdész az erdőkitermelés és a faértékesítés felett gyakorolta a felügyeletet. A tíz „gazdaságbeli hajdú" a ro- botosokra, napszámos, részes és konvenciós bérmunkásokra ügyelt fel. A tagosítás után árkokkal, kerítésekkel elválasztott szántók, rétek és legelők háborítatlanságára tizenhárom csősz vigyázott.

Sajnos a konvenciós igás- és gyalogbéresek, valamint igáskocsisok számát az összeírás nem adja meg. Másfél tucatnyi csitári és nagylóci jobbágy 1833. évi robotelszámoló könyvecskéjén kívül a robotfelhasználás áttekinté25 SORGE Keresztély 1832-es tanulmánya igen felkészült szakemberre vall. JOCffMANN Sámuel gazdálkodási nézeteit a szécsényi uradalom állattenyésztéséről írt fenti tanulmányban értékeltük. PÁLMÁNY Béla 1987, 201.

26 JOCHMANN Sámuel 1838. és SORGE Keresztély 1832.

412