Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)

pátfalva, Nagyfalu, Zelene) hordókészítéssel, négyben (Gergelyfalva, Hra- distya, Korna, Mlágyó) faedény-esztergálással, háromban (Alsó- és Felső- esztergály, Tosonca) szekrények, seprők fabrikálásával, egyben (Málnapata- ka) zsindelyvágással foglalkoztak. A Losonc melletti Nagyfaluban fazekakat, Pohárban és Podrecsányban pedig országszerte híres cseréppipákat égettek. A vármegye északi hegyek közé szorult három oppiduma is részt vállalt a háziipari tevékenységből.

Mocsáry Antal 1826-ban, Shvoy Miklós pedig 1874-ben is egyformán arról írt, hogy Divényben „a fazekasok és kádárok mesterségéhez minden férfi ért, az asszonyok pedig öltözetnek való kelméket készítenek", de még ismertebbek voltak szitáikról és rostáikról, amelyeket lefuvaroztak az Alföldre és búzáért cserébe eladtak. A kékkőiek a korabeli megfigyelők szerint „legnagyobb részt kőfaragók és kőművesek, esztendőn át idegen és messze földre eljárnak munka után".2 Gács a XVII. századtól ismert fazekasfalu volt. Az 1828. évi országos összeírás közülük senkit sem vett „opifex" kézművesszámba, tizenkilenc családfőnél azonban megjegyezte, hogy „időnként" fazekasként dolgoznak. Ezzel szemben a vármegye adóösszeírásai 1831-ben ötvennégy, 1833-ban pedig negyvenhét fazekasmestert mutattak ki a mezővárosban, akik közül tizennyolc-húsznak egy pár lova, ökre is volt, amelyekkel termékeiket fuvarozták a piacokra.

Konkrét számadatok hiányában nehéz megítélni a háziipar tényleges súlyát, szerepét a vármegye és mezővárosi kézművesipara egészéhez képest, de úgy tűnik, elsősorban jövedelem-kiegészítő jellegű tevékenység volt, és csak a faipar terén múlta felül az oppidumokban dolgozó mesterek termelését.

2. A gyáripar kezdetei

A háziiparhoz hasonlóan hiába keressük a feudális kori országos és megyei összeírásokban a manufakturális szervezeti keretek között dolgozó iparűzők feltüntetését is.

A nógrádi mezővárosok gyáriparában kiemelkedő jelentőségű és országos mércével is igen fontos üzem volt a Gácsban, 1762-ben királyi kiváltság- levéllel létesített és 1767-től magyar mágnások tőkéjével részvénytársasággá szervezet „gyapjúszövet és finomposztógyár". 1835-ben itt helyezték üzembe az ország első gőzgépét, amely az újonnan beszerzett angol és holland nyíró- és fonógépeket, valamint negyven szövőszéket hajtott meg. Mocsáry Antal szerint az 1820-as években a gyárban „néha 100 sőt 200 ember is dolgozott ... Télen több, nyáron pedig kevesebb."3

2 MOCSÁRY Antal 1826,1., 77-78., Divényről. SHVOY Miklós 1874, 376-378., 412-413.

3 MOCSÁRY Antal 1826, II., 31., a gácsi posztófabrikáról.

393