Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)
A NÓGRÁDI MEZŐVÁROSOK ÉS SZÉCSÉNY KÉZMŰVES-TÁRSADALMA A POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDEJÉN (1820-1870)* A funkcionális városszemlélet szerint a városoknak az a szerepük, hogy nagyobb népességet összpontosítva, a kereskedelmi élet fórumaiként, közlekedési gócpontként, az ipari termelés mennyiségi és minőségi mutatói tükrében és egyéb, nem gazdasági jellegű társadalomszervező - politikai, közigazgatási, kulturális és szociális szolgáltatásokat nyújtó - központokként működjenek egy kisebb-nagyobb, elsődlegesen mezőgazdasági termelést folytató körzet számára.* 1 Az ipar gyakorlásának a tárgyalt időszakban három szervezeti formája létezett hazánkban: a hagyományos, céhes kézműipar, a szintén hagyományos, de céhen kívüli háziipar és az éppen ekkoriban kialakuló gyáripar. A három forma jelentkezését, társadalmi súlyát és szerepét együttesen, összehasonlítva kell vizsgálni egy meghatározott térben és időben. I. A háziipar A történelmi Nógrád vármegye közigazgatási, feudális nemesi önkormányzati értelemben képezett területi egységet, azonban természetföldrajzi adottságai és ezekből eredő árucsere-kapcsolatai a mindennapi gazdasági életben is ezer szállal kötötték össze két nyelvet beszélő - magyar palóc és szlovák - népét. A déli, sík vagy dombos, palócok lakta vidéken az éghajlat és a termőföld minősége lehetővé tette, hogy a kenyérgabonákból, borból, szarvasmarhából és sertésből kisebb-nagyobb termékfelesleget is előállítsanak. Ezzel szemben az északi, szinte kizárólag szlovák lakosságú hegyvidéken a nép szűkebb és soványabb, csupán takarmánygabonát, főzelékféléket termő, szarvasmarhát, juhot eltartó földek és rétek miatt arra kényszerült, hogy az óriási erdőségek faanyagának, a sok helyütt kiváló agyagnak a megmunkálásából igyekezzék megélhetését elősegíteni. A korábbi összeírások nem mutatták ki a háziiparral csak télen foglalkozó családfőket. A korabeli országleíró statisztikák azonban egyöntetűen azt jelezték, hogy a Füleki és a Losonci járás falvai közül négyben (Csehbrezó, Bisztricska, Ozdin, Turicska) kerékgyártással, négyben (Hradistya, Losonca* E közlemény a Veszprémi Akadémiai Bizottság 1991. évi konferenciáján elhangzott előadásunk, amely kandidátusi értekezésünk témára vonatkozó fejezetét foglalta össze: PÁLMÁNY Béla 1990, 249-288. 1 A funkcionális városszemléletről: BÁCSKAI Vera 1988. 392
