Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
2. számú táblázat: Az uradalom állatállományának pénzben kifejezett értéke 1851-ben Állat fajtája Érték Százalék Igásökrök 5 440 Pft 31,93% Hámoslovak, öszvérek 540 Pft 3,17% Merinói juhok 10 252 Pft 60,18% Sertések 804 Pft 4,72% Összesen 17 036 Pft 100,00% A legfontosabb ágazat tehát Pulszky Ferenc uradalmában is a gyapjútermelő juhtartás maradt, de a forrásban jelzettnél nagyobb, feltétlenül számottevő lehetett a göbölyhizlalás is. IV. Összegzés Félszáz évet tekintettünk át egy főnemesi uradalom állattenyésztésének történetéből. Ezalatt alapvető változások történtek a gazdálkodás egész rendszerében. Kezdetben csupán a méretekben fedezhettünk fel jelentős különbséget a szécsényi allodiális állattartásban - a minőségi jellemzők, vagyis a tenyésztett szarvasmarhák, juhok, sertések fajtája, tartásuk külterjes módszere semmiben sem tért el a jobbágyokétól. Az agrártermékek értékesítési lehetőségeinek javulása egy csapásra változásokra ösztönözte a földesurakat: gr. Forgách János a gácsi posztófabrika számára macedóniai juhokat kezdett tartani, és - elsősorban udvara számára - svájcerájt alapított. A konzervatív gr. Forgách József fél évszázados gazdálkodása alatt óvakodott az alapvető változtatástól, de a kis befektetéssel is hasznot ígérő beruházásokra maga is hajlott. így vált a gyapjúkonjunktúra hatására jelentékennyé a szécsényi uradalom birkatenyésztése is. Az 1830-1840-es években gyökeresen megújult a gazdálkodás rendszere: a hagyományos két-háromnyomásos földközösségi határhasználat béklyóitól tagosítással megszabadulva váltógazdaságot vezettek be a szántóföldek egy részén, kenyérgabonát, takarmánygabonát, zöld takarmányokat és ipari növényeket termesztve. Ezzel szoros összefüggésben az állattenyésztésben az istállózó tartás vált uralkodóvá. A piaci viszonyokat figyelembe véve tovább fejlesztették a gyapjútermelő birkatartást. Pulszky Ferenc néhány éves földesurasága idején az országos színvonalat képviselte a finomgyapjú termelése, de a korábbinál jelentékenyebbé vált a húsmarhák hizlalása is. Jellegzetes vonása a takarmányozásnak a pálinkafőző melléktermékeinek, hulladékának hasznosítása. Ez az 1750-es és 1830-as évek között csupán a sertéstartásra volt jellemző, a racionalizált gazdálkodás megteremtése után azonban már a juhok és a göbölyök táplálékába is rendszeresen tettek 390
