Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

nyal nőtt a nyáj létszáma, a felüket rögtön herélték a juhászok. Végül Farkasalmáson Takáts Mátyás és négy szolgája az egyéves jerkéket (február 4- én 652 darab) és az öreg ürük zömét (a tél végén 505, a tavasz közepén 730 darab) táplálta, Szakái határában felhagytak az uradalmi juhtenyésztéssel, itt már csak egy rozzant hodályt találtak az összeírok. Hasonlóképpen üres volt a Drahipusztán 1843 táján épült két új karám is. Mindazonáltal február elején így is jelentős, 1 361 darabos birkaállományt regisztráltak, ami április végére 5 259 egyéves vagy ennél nagyobb jószágra és 1 561 bárányra szaporodott (az összeírás nem említi, miként).

A fokozott mértékű takarmánytermesztés szépen növelte a szarvasmarhatartás lehetőségeit. Pulszkyné Walter Terézia ki is emelte, hogy a pálinkafőzőé hulladékát, a burgonya héját a juhok, igásökrök és az eladásra hizlalt marhák takarmányához keverték.67 Az 1851. évi birtokfelmérés több istállót is említ a „Brauhaus" (serfőzde) környékén: egy 34 öl hosszú vályogból emeltet, egy 61 öl hosszú „ökör- és sertésistállót", valamint a pálinkaház udvarán egy 15,4 x 4,4 öl alapterületű, téglából emelt, zsindellyel fedett, jó állapotú épületet. Ezen kívül a svájci tehenek számára (Schweizerstall) tartottak fenn egy 30 x 3,4 öles, alá is pincézett istállót.68

A szarvasmarha-állomány azonban ugyanezen forrás szerint 1851. február 4-én csupán harminchat igásökörből és tizennyolc göbölyből, április végén pedig ötvenkét vonómarhából állott. Fejősteheneket egyáltalán nem tartottak, ami a földesúri udvartartás megszűnésének lehet a következménye. A marhahizlalás csökkent mértékét a legvalószínűbben az előző, háborús évben a hadseregek számára levágott jószágok nagy száma indokolhatta. Ezen kívül a cserbérci majorságban tartottak tizenkét igásökröt, minthogy itt egy „gazda" irányításával három-négy bérescsalád is dolgozott és élt. Feltűnően kevés szarvasmarhát gondoztak tehát. így nem tudhatjuk, valójában milyen nagyságú is lehetett az 1846-1848-as évek békegazdaságában a szarvasmarhatartás.

A hámoslovak száma mindössze tízre rúgott, valamint két szamáröszvért (Maulesein) tartottak - ez azt jelzi, hogy az igénytelenebb ökröket továbbra is előnyben részesítették a nagybirtokon: ekét húzni, fát hordani alkalmasabbak lévén a lovaknál.

Végül még egy eléggé számottevő sertéshizlalásról is beszámolhatunk: a pálinkamoslékon 100 öreg (4 kan, 72 emse, 24 ártány) és 53 egyéves (1 kan, 21 emse és 31 ártány), valamint 68 tavaszi ellésű disznót tartottak. * 58

67 PULSZKY Teréz 1850, 61.

58 OSZKK Föl. Germ. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851. Az alábbiakban is ez a korabeli hivatalos pénzügyi szervek által készített birtokleltár a számításaink forrása.

389