Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
az elveket, amelyek szerint berendezte az állattartást. Azt tartotta szem előtt, hogy a szükséges jármosmarhákon és a házi szükségleteket kielégítő néhány tehénen kívül a haszonállatok közül csak a legtöbb és legbiztosabb jövedelmet hozó fajtákat kell nagyobb számban tartani, a többi jószágból csak annyit, amennyi a takarmány felhasználásához és az általuk termelt trágyának a talaj minőségéhez való idomulásához feltétlenül szükséges.38 A gyapjúkonjunktúra és a másra nem használható legelők nagy kiterjedése Jochmann számára egyértelművé tette, hogy továbbra is a juhtenyésztést kell a fő ágazatnak tekinteni. 1820 és 1826 között a nemzetközi piacon 70%-kal emelkedett a finomgyapjú ára, emiatt Magyarországon is gomba módra szaporodtak az akiok. 1819-ben a szécsényi uradalomban, a mezőváros határában két juhhodályt írtak össze, Szakái, Ecseg, Zsúnyalmás és Farkasalmás határában pedig egy-egy, faoszlopokkal tartott, vályogfalú, zsúpfedelű akol állott. Ezzel szemben 1833 után már három „birkamajor" állt Szécsényben, az egyik hétszáz, a másik, felújított, kőfalú építmény kétezer, kint a Szőlőhegyen pedig egy új, ezerötszáz juh számára. Farkasalmáson a tagosítás alkalmával gr. Forgách Pál megvette Kubinyi Gáspár ottani juhak- lát, amelyben négyszáz anyát és négyszáz ürüt tenyészthetett.39 Zsúnypusz- tán kétezer, Cserbérc diverticulumban pedig ezerötszáz juh számára épült hodály, utóbbi kőből emelt, mésszel vakolt, szilárd építmény volt. A korábban beépítetlen Bátkapusztán kétezer birka számára emeltek egyszerű, vályogfalú, szalmatetős aklot. Összesen tehát akár 10 500 juh istállóztatására is lehetőséget nyújtottak az uradalomban emelt épületek! De mekkora volt a juhállomány valójában? A három szécsényi birkamajorban az 1833-1839 közötti birtokösszeírás és jövedelembecslés szerint ténylegesen 3 200, „nagy költséggel állandóul nemesített" juhot tartottak.40 Ezek a nyájak képezték a tenyésztörzset, mert a 2 054 „öregebb" birka közül 1 716 jerke, 266 pedig kos volt, hizlalásra csupán 72 ürüt tápláltak. A Farkasalmáspusztán épült két birkamajorban 400 anyajuhot, illetve 400 ürüt gondoztak: az anyák évi átlagban 322 bárányt ellettek. A birtokbecslés nem részletezi az 1 475 Bátkán, 1 515 Cserbérc- és Zsúnypusztákon, valamint az 1 125 Szakái község határában legeltetett „öreg állat" nem szerinti megoszlását, mivel azonban egyik helyen sem írtak össze bárányokat, valószínű, hogy tisztán ürünyájak lehettek. E becslés szerint tehát a hat év átlagában az uradalom összesen 6 969 öreg juhot és évente 1 468 bárányszaporulatot tartott. A birkászat területén lehetőségünk van arra, hogy a fenti jövedelembecslés - bár állítólag számadásokon alapuló, mégis spekulatív - átlagszámait össze3« Uo. 201. 39 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása. 40 Uo., Szécsény becslése. 381
