Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

gyökeres átalakuláson ment keresztül, mert istállókat, korszerű aklokat építettek minden, korábban félig-meddig a szabad ég alatt tartott jószágnak. Az istállózó állattenyésztés minőségének és mértékének a trágyahozam szemszögéből lett kulcsszerepe, mert az alom trágyafajtája és mennyisége határozta meg, mekkora területet művelhetnek meg, és azon milyen növényfajtákat termeszthetnek.

Új, a korábbinál magasabb színvonalú kölcsönhatás jött létre a szán tóföldi növénytermesztés és az állattartás között. A szántóföldeken a két-há- romévenként visszatérő ugarolás megszűnt, a váltógazdaság nem csupán lehetővé, hanem szükségessé is tette, hogy a talajerő visszapótlásának elősegítésére takarmány- és kapásnövényeket iktassanak be a szántóföldi termények egymást meghatározott sorrend szerint követő ciklusába. A váltógazdaság elve az volt ugyanis, hogy soha ne kövesse egymást két „ugyanazon nemű" növény, hanem két gabonavetés közé egy vagy több évre mindig zölden lekaszálható hüvelyes vagy pillangósnövény kerüljön. Ettől sok kortárs a trágyázás teljes kiküszöbölésének lehetőségét várta. Bár ez nem következett be, a rendelkezésre álló trágyával így a korábbinál jóval nagyobb területeket lehetett korszerű növénytermesztési kultúra alá vonni.

Jochmann Sámuel Szécsényben gr. Festetics György elvei szerint rendezte be a váltógazdaságot: az a „legbiztosabb, ha a jobb földből annyit veszünk művelés alá, mennyinek képesek leszünk részint erővel, részint erszényünkkel megfelelni, a többit pedig váltva legelőnek használjuk". Ez a német szakirodalom által Koppelwirtschaftnak nevezett „angol nyolcz szakaszú váltó és legeltetés".37 Ennek megfelelően az 1830-as években Szécsény és négy tagosított praedium - Farkasalmás, Bátka, Drahi, Zsúny - határában a majorsági művelés alá vett 2 172 kát. h. szántóföldből csak a felét, 1 083 kát. holdat fogták nyolcfordulós váltógazdaság alá, míg 1 089 kát. holdat, amely kedvezőtlenebb adottságú, terméketlenebb föld volt, továbbra is a hagyományos kétnyomásos gazdálkodással, csupán rozstermesztésre használtak. A helyi váltógazdasági rendszert másik közleményünkben mutatjuk be, de itt is el kell mondani, hogy a nyolc évből négyben gabonát - két éven át rozsot, egy-egy évben tiszta búzát és árpát vagy zabot -, négyben pedig takarmányféléket - a friss trágyában évelő vörös herét vagy lóherét, továbbá ledneket vagy borsót, lencsét és egy meg nem határozott összetételű „kevert takarmányt" termesztettek. A gabona arányát más váltógazdaságokhoz képest szokatlanul nagyra, 50%-ra emelték tehát, de a közeli losonci nagy gabonapiac indokolta a tiszta búza és a rozs fokozott termesztését.

Ez a váltógazdaság nagy mennyiségű és változatos takarmányalapot teremtett az uradalom állattenyésztése számára. Hogyan élt ezzel a lehetőséggel az újonnan szervezett üzem? Maga Jochmann írta meg cikkeiben azokat

37 JOCHMANNN Sámuel 1838, 205.

380