Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

bá tizennyolc öreg és huszonkét egy-hároméves ménesbeli lovat, 1808-ban pedig összesen hatvanöt lovat (tizenegy első- és tizenöt másodosztályú majorsági, továbbá harminckilenc ménesbeli jószágot) írtak össze.27

1813-ban készült az utolsó részletes kimutatásunk a gazdaságbeli lóállományról: az év elején tizenhárom, az esztendő végén tizenkilenc heréit igás- lovat dolgoztattak, míg a ménesben egy csődört, tizenöt másod-negyedfű mént, tizenhárom öreg és tizenöt növendék kancát ápoltak. Az esztendő folyamán négy kiscsikóval szaporodott az állomány.28

Az 1764-ből fennmaradt urbárium és a XVIII. század elejétől meglevő megyei rovásösszeírások jobbágyi állatállományt rögzítő adatai bizonyítják, hogy a szécsényi Forgách-uradalomban későn, a jobbágyoknál legalább másfél évszázaddal később kezdték a lovakat gazdasági célból alkalmazni, és még ekkor is a legkevésbé jelentős ágazat volt a lovászat. A komótosan ballagó ökrök és bivalyok igaerejét szívesebben vették igénybe, mint az igényesebb takarmányozáshoz szokott, gyengébb vonóerejű lovakat. Az is az ökörtartás fenntartása mellett szólt, hogy az uradalomnak jóval több legelője volt, mint a parasztoknak.

Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy a majorosné a szécsényi majorban baromfikat is gondozott. Az 1797-es összeírás harmincegy csirkét említ, de talán pulykák, kacsák, libák is lehettek a rekeszekben.29 Több adat nem áll rendelkezésre, de nyilvánvaló, hogy a falusi jobbágytelkek után (1797-ben 159 Vi, 1828-ban 191 % egész házhely) évente „ajándék" címén beadott két-két kappan, lúd és tizenkét tojás összmennyisége sokszorosan felülmúlta a major termelését.30

II. Az okszerű gazdaság bevezetése és hatása az állattenyésztésre (1833-1845)

Az 1830-as években gyökeres változások következtek be az uradalom gazdálkodásának teljes rendszerében. A korábbi évszázadokban a külterjes módszerek uralkodtak mind a szántóföldek művelésében, mind az állattenyésztésben. A két- vagy háromnyomásos határhasználati rendszerekben a talaj termőerejét főként a szántóterület megfelelő hányadának - felének, harmadának - a két-három évenként visszatérő ugaron hagyása és többszöri felszántása pótolta, trágyázásra csak ritkán, kis területen volt mód. A szigorú szabályok a mind szűkebb közlegelőkön kívül az ugarra, tarlóra korlátozták a jószágok legeltetését - Szent Mihály napja után nyitották meg az

27 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, összeírások (1797) és számadások (1805,1808).

28 Uo., számadások, 1813.

29 Uo., összeírások, 1797.

30 PÁLMÁNK Béla 1973, 507-512.

377