Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)
azért is szükség volt, mert a húst - főleg a szegények - csak vásárlás útján szerezhették be. E haszonvételt az uradalom mindig haszonbérbe adta. A kisebb falvakban a húsvágószín és hússzék a korcsma épületében volt, ezért a mindenkori korcsmabérlőnek vált jogává a mészárszéki jog is. Szécsényben külön mészárszék volt, melyért bérlője mindig jelentős haszonbért fizetett (1765-1781-ig 150 Rft). Köteles volt szerződése szerint „jó, ép, egészséges" marhákból mért „tehénhússal" ellátni a „közönséges lakosokat", a kastély konyhájának pedig borjú- és bárányhúst is szerezni. Az uradalom bennkosztos tisztjeinek rendszerint innen hordtak vesepecsenyét, a béreseknek meg kellett elégedniük a tőgyével, nyelvével, míg a vadászebek és a kastélypark gólyái számára rendszeresen szállították az értéktelen belsőséget. De a szerződésben az is szerepelt, hogy a Forgáchok alattvalói kötelesek egyedül e széktől vásárolni a húst, a zsidók pedig egyedül a széken kóserozhatták levágott barmaikat, vagyis kényszerpiacot biztosítottak a földesurak a haszonbérlőknek. A szécsényiek azonban állandóan panaszkodtak az elégtelen húsellátás miatt. 1796-ban a mezőváros „Nemes Tanácsa" az úriszékhez fordult amiatt, hogy a keresztény és a zsidó „szegénység" télen-nyáron sokat szenved a húshiány miatt, mert sem marha-, sem sertés-, sem bárányhús nincs elegendő. A földesurak végre intézkedtek, Czigel József és Filó János személyében két mészárost fogadtak fel.53 Miért nem látták el a húsvágók a kényszerből rájuk utalt lakosságot elegendő áruval? Mert nem a húskimérésből, hanem az élőállatok kereskedelméből akartak meggazdagodni. Valójában tőzsérek voltak és csak e tevékenységük szabadabb gyakorlása érdekében vállalták el a híd és szék árendáját, amelyben nem is maguk, hanem legényeik dolgoztak. Flaszonbér ellenében réteket, legelőket szereztek és rengeteg vágómarhát hajtottak fel. Az alföldi városok e jellegzetes alakjai Szécsényből sem hiányoztak. Kereskedelmi tevékenységük nagyságára az uradalmi számadásokból következtethetünk. Ferenczy András 1762-ben egyedül gr. Forgách Zsigmondtól hatvan kosbárányt, negyvenkét öreg, „hibás" nőstényjuhot, két-két ökröt és öreg bikát, tizenkét kimustrált tehenet és huszonnyolc kecskét vásárolt 461 Rft 45 krajcár értékben, míg a földesúr a „székből elhordott húsért" 504 Rft és 45 krajcárt fizetett. 1768-ban Nagy András tiszttartótól tizennégy hízott tehenet és egy bikát (270 Rft), huszonnyolc hízott ökröt (903 Rft) és nyolcvan hízósertést (878 Rft) vásárolt. Pedig az uradalom csupán egyik üzletfele volt a sok közül. E sokezres forgalmához nagy kölcsöntőkét is igénybe vett. Mi okozta anyagi vesztét? Nem tudni. Tény azonban, hogy hitelezői 1779-ben az úriszéktől kértek támogatást adósságai behajtásához. Ferenczy 53 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, szécsényi úriszéki jegyzőkönyv, 1796. március 1. 366
