Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE KERESKEDELME ÉS VENDÉGLÁTÁSA (1725-1848)

Az Ipoly menti, gazdag múltú Szécsény a XVIII-XIX. században a történelmi Nógrád vármegyében Losonc és Balassagyarmat mellett a legjelentősebb helységnek számított, és központja volt a gr. Forgách család egyik uradalmának, melyhez ebben az időben a mai Csitár, Ecseg, Hollókő, Nagylóc, Nógrádsipek, Nógrádszakál, Őrhalom, Rimóc, Varsány községek fele része - közbirtokosságban -, továbbá Bátka-, Drahi-, Farkasalmás- és Zsúnypusz- ta fele rátában tartoztak.

E helységek összlakossága 1787-ben 7 564 főt tett ki, e szám 1828-ra 11 873-ra szaporodott, ezután viszont stagnálás következett be, és 1870-ben is csak 12 290 főt számoltak össze.1 Szécsény a korabeli és helyi viszonyokhoz képest népes, jelentékeny helység. II. József korában 427 házában 2 597 fő lakott, míg az 1820-as években a házak száma 411, a lélekszám pedig már 3 351 főt tett ki. E szaporulat révén a két időpont között a megye harmadik legnépesebb helységéből, Losoncot megelőzve, a második helyre lépett elő.

Szécsény külső képe egyre városiasabbra alakult. Míg a török elűzését követően, újjátelepülése, 1690 után az első házakat a hajdani végvár falain belül emelték, 1769-ben itt a ferencesek impozáns templomán és rendházán, továbbá a földesúr pompás barokk kastélyán kívül csak 67 telkes és 10 zsellércsalád házát találták, míg „citra cincturam" - azaz a „suburbiumban", a külvárosban - mintegy 250 zsellérfundust írtak össze. Az 1770-es évekre tehát kialakult Szécsény belső negyedének utcahálózata, a mai Rákóczi út egyik oldalán a vár falához tapasztott házainak félköríve.

Nógrád megye a történelmi Magyarország centrális vidéken terült el, egyaránt messze az országhatároktól és az akkoriban fő közlekedési útvonalakat képező nagy folyóktól. A „nemes vármegye" első historikusa, Mo- csáry Antal is elismerte 1826-ban, hogy „nem ditsekedhetik ezen Vármegye olly nagy és hasznot hajtó kereskedéssel, mint a szabad királyi városok, vagy a' Duna 's Tisza' környéke' lakosai, ... de itten tsak tengelyen, nagy fáradsággal, és sok idő-vesztéssel folytattatik a' kereskedés 's leginkább tsak az országos és héti vásárokra van szorítva". A vármegye jószágkereskedése inkább vételből, mint eladásból áll és említést sem érdemel, a terménykereskedés sem nagy, egyedül a gyapjúkereskedése nevezetesebb, de már ez is kezd alábbhagyni. A hetvenedik évét taposó táblabíró látta, hogy számos „hijjánosság és fogyatkozás" orvosolandó vármegyéje pallérozódása érdekében, a gácsi posztófabrikán túl továbbiakra is szükség lenne. Ugyanakkor

i DÁNYI Dezső - DÁVID Zoltán 1960, Ludovicus NAGY 1828.

348