Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

az ősi erkölcs jegyében Mocsáry uram ellensége volt a spekulációnak és a monopóliumokkal való visszaélésnek, ami „tsalás és nagy kárára van 'a közönségnek". Kárhoztatta, hogy az újonnan megerősített kiváltságokkal visszaélve a céhes mesterek magasra limitálják termékeik árát.2

Az utak terhes kocsikkal járhatatlanok voltak az év nagyobbik felében. Mégis, Szécsény viszonylag forgalmas útvonalak kereszteződésénél feküdt. Váctól Balassagyarmaton és az Ipoly völgyén át Losoncra, majd innen Kassa vagy Körmöcbánya és Selmecbánya felé országos „hadiút" vezetett, melyet éppen Szécsénynél ért el az Alföldről Pásztón és Ecsegen át északra vezető kereskedelmi útvonal. E kedvező földrajzi fekvésének köszönhette Szécsény mezővárosi fejlődését: 1334 után hatodfélszáz éven át forgalmas vásárok és jeles céhek emelték ki a környékből.3

I. Vásárok, hetipiacok

A XVIII. századra Szécsény már csupán a földesúrral kötött úrbéri szerződés (kontraktus) alapján élvezett pénzen megváltott robotmentességet, de a vámszedés és vásártartás királyi kiváltságaival, a mezővárosi jogok sine qua non-jával ekkor is éltek a földesurak.

Az országos vásárokra messze földről jöttek iparosok és kereskedők portékáikkal, de a mezőváros és környéke lakói is vevőket remélhettek saját áruiknak. 1821-ben gr. Forgách József engedélyt nyert péntekenként hetivásárok tartására is, ami a szomszédos helységekkel lebonyolított árucserét segíthette.4

Csakhogy ekkoriban Nógrád vármegyében mind a tizenegy mezőváros tarthatott országos, többségük pedig hetivásárt is, ezek jelentősége azonban felettébb különbözött. A legfontosabb piachely Losonc volt, a „Felvidék Debrecené". Fekvése gazdaságföldrajzilag kedvező: ide és idáig jártak le a gabonát, bort, gyapjút felvásárló szlovák kereskedők. Mocsáry szerint az itt vásárolt gabonát a Zólyom megyei „kereskedő tót szekeresek" Besztercebányáig szállították, ahol a liptóiak vették át és fuvarozták a határig, ahonnan a „mor- vaiak" által került külföldre. 1825 körül Losoncon több mint 100 000 pozsonyi mérő gabona és 1 000 000 font gyapjú cserélt gazdát, Heves megye is ide szállította eladó gabonáját, a bányavárosok pedig itt szerezték be borszükségletük jelentékeny részét a Hevesből felszállított borok megvásárlásával.5

2 MOCSÁRY Antal 1826, II., 24-25.; IV., 250-253.

3 A szécsényi vásárokról és céhekről e kötet több közleményében, illetve tanulmányában bőven írunk: „Szécsény legrégebbi lakosságnévsorai, az 1551. évi magyar bordézsma- jegyzék és az 1554. évi török adóösszeírás", illetve „Nemesi rend, vitézlő rend, szegénység - Bégek, szpáhik, janicsárok és ráják. Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647-1883)".

4ILLÉSSY János 1900; Királyi Könyvek LXIV., 510.

s MOCSÁRY Antal 1826, Il„ 43-44.

349