Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A szécsényi céhek története (1617–1857)

Szórványos adatok szerint az 1760-as években már három szécsényi céh működött: a csizmadiáké, a vargáké és a szabóké.7 Valószínű, hogy - más városokban megfigyelt példákhoz hasonlóan - itt is kettévált a korábban közös csizmadia- és vargacéh, és ekkor már két testületet alkotott.

A Rákóczi-szabadságharc után 1723 az első esztendő, amikor átfogó kép alkotható a szécsényi iparosok számáról.8 A vármegye rovásösszeírása (di- calis consriptio) szerint a huszonegy hospesnek nevezett parasztgazda és tíz armalista nemes családfő mellett negyvenegy libertinus, vagyis magyar szóval szabados család élt ekkor a mezővárosban. A szabadosok közé a félnemesek, uradalmi alkalmazásban álló gazdasági tisztek, szolgák mellett az iparosokat sorolták. Szám szerint tizenkilenc libertinus fizetett állandó mestersége (artificium continuum) után dikát, mégpedig tizennyolc fő egész évben, egy pedig negyedéven át gyakorolta iparát. A kézművesek szakmák szerinti megoszlását nem közli az összeírás, mégis közvetett módon alighanem megállapítható ez, a vezetéknevek alapján. Tapasztalataink szerint ugyanis Nógrádban még a XVIII. század elején is mesterségük neve, foglalkozásuk adta az iparosok vezetéknevét. Nos, a tizenkilenc mesternek jelölt családfő közül öt a Csizmadia, egy a Varga, kettő a Szabó, egy a Szűcs, kettő a Kovács, egy-egy pedig a Gombkötő, a Takács, a Szíjjártó, a Mészáros, a Korcsmáros, és egy a Braxator (magyarul Serfőző) nevet viselte, csak kettőnek volt szlovák hangzású - Nyikony - a neve.

Hasonló módon elemezhető az 1726-os dikális összeírás is.9 Ebben az esztendőben Szécsényben tizennyolc kézművességet gyakorló családfőt rovásolt meg szabályrendelete értelmében a vármegye. Közülük Nagy Sándor és Roz(e)man János armalista nemesember volt, a tizenhat szabados vezetéknevét pedig a következőképpen rögzíti a forrás: Csizmadia (négy személy), Szabó (két fő), Kovács (két fő), egy-egy iparos pedig Varga, Takács, Szíjjártó, Szűcs, Gombkötő, Asztalos és Mészáros. „Semleges" nevet csupán Cserikocs Ferenc viselt. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a későbbi évtizedekben a családnevek már nem jelzik az iparos szakmáját - ekkortól viszont a források latin nyelven már jelölik a mesterséget, szükségtelenné téve e korábban (más híján) alkalmazott forrásértelmezési eljárást.

A mesterek tulajdonában mind 1723-ban, mind 1726-ban ökröket, teheneket, sertéseket, illetve búza- és árpaföldeket is összeírtak a rovásolók. Ez alátámasztja az 1728. évi országos összeírás azon megfigyelésének hitelét, miszerint a szécsényi kézművesek „ha csak nem folytatnak paraszti gazdál7 OL P 287 - Forgách család lt., Jelzetes ir. Fase. C N° 60. Szécsényi szőlősgazdák összeírása, 1768 említi a háromhelyi céh szentgyörgyaljai szőleit. Lásd e kötetben a „Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1728-1848)" című tanulmányunkat.

8 NML IV. 7. b), 115. számú dikális összeírás, Szécsényi járás, 1723.

9 Uo. 127. számú dikális összeírás, Szécsényi járás, 1726/1727.

327