Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
A SZÉCSÉNYI CÉHEK TÖRTÉNETE (1617-1857)* A XVIII-XIX. századi magyarországi mezővárosok, városok társadalmában különös jelentőséggel bírtak a kézműves foglalkozású rétegek, de nem okvetlenül nagy számarányuk miatt - hiszen ez mindig eltörpült a mezőgazdasági munkát végző lakosokéhoz képest -, hanem sokkal inkább azon okból, hogy iparostevékenységük döntő módon hozzájárult e települések jobbágyfalvaktól eltérő, helyi ipari és kereskedelmi központ jellegének kialakulásához és fejlődéséhez. A feudális társadalom fejlődésének érettebb szakaszában - hazánkban a XIV. századtól - a kézművesek érdekvédelmi szervezeteket, céheket igyekeztek szervezni, amelyek fő hivatását az képezte, hogy biztosítsák egy-egy nagyobb település - város, mezőváros, esetleg falu - azonos, vagy rokon szakmákat űző iparosai számára a zavartalan munka és biztos megélhetés feltételeit. A céhes élet szabályait az uralkodó, egyházi előkelőségek, szabad királyi városok tanácsai vagy céhei és - mezővárosok, falvak céhei esetében a leggyakrabban - a település földesura által adományozott céhlevelek cikkelyei rögzítették. A bennük lefektetett jogok és kötelességek érvényesítésére a céhmester és a tagok testületileg is ügyeltek.* 1 Az ipari termékek előállításának azonban korántsem volt egyetlen szervezeti kerete a céhtestület: a parasztcsaládok egyes tagjai háziipari tevékenységet is folytattak, emellett a földesurak majorsági gazdálkodása keretei között is dolgozott számos „kon- venciós" szerződéses iparos. A szécsényi céhek közül egynek sem maradt fenn az irategyüttese - például jegyzőkönyvek, mesterkönyvek, pénztárkönyvek -, de még a tárgyi emlékek - céhládák, zászlók stb. - is megsemmisültek, egyetlen pecsétnyomó kivételével.2 így a szécsényi uradalom központjának céhes életére vonatkozó adatokat csak legkülönbözőbb levéltári forrásokból - főként az országos, illetve megyei hatóságok által készített adóösszeírásokból - lehetett összegyűjteni. A céhek alakulására vonatkozó iratokat a központi kormány hatóságok, a E tanulmányunk azonos című, lényegében változatlan szövegű, most csupán néhány újabb adattal kiegészített első megjelenése: TSZM, 1983, 7-30. 1 EPERJESSY Géza 1967, 13-14., 25-26. Ez az alapvető mű nyújtott útbaigazítást például az 1839-es kontárok elleni panasz és az 1846-os vegyescéh-kérelem lelőhelyére is. 2 A Nógrád Megyei Levéltárban csupán két balassagyarmati céh - a csizmadia-, valamint a kötélgyártó-kalapos-nyereggyártó-pintér-testület - irategyüttesének töredékét őrzik. A szécsényi pecsétnyomót 1832-ben vésték és az „egyesült céh" használta. Céhkataszter 1975, II., 29. 323
