Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)

Dékán Lőrinc szécsényi harmincados három lovas katonája, ám ezt jogtalannak találták az akkori hivatalnokok. A hetvenéves videfalvi Seregh Antal, özv. br. Forgách Zsigmondné gr. Pálffy Kata asszony jobbágya is sokszor hozott bort, gabonát Gyöngyösről, mint ahogy br. Forgách Adám apátfalvi alattvalói is sokszor szállítottak bort Losoncra azon a völgyön.

A Felvidékről az Alföldre már inkább nyersanyagokat szállítottak. így a videfalvi Molnár Mátyás így vallott: „Tudom, hogi deszkát s egieb féle fa mivet, fazekat wittern ala Giöngiösre és onnan alul ismegh [ismét] bort a wagi [vagy] búzát a wagi árpát hosztam ide fel..." Bányavárosi kézművesek sokszor vittek késztermékeket eladni a hódoltságba. Egy bakabányai kereskedőtől, illetve egy besztercebányai iparostól huszársüvegekért vetettek ki vámbüntetést a nógrádi harmincadnál 1625-ben. A losonci harmincadon - olvashattuk az 1622-es vámjegyzékben - a korponai Balogh István huszársüvegeket, a losonci Burián János és Bartos János szőrcsuhákat, női sarukat, a rozsnyóbányai Sándor Demeter bőröket és szőrcsuhákat, Szabó Gál pedig több mázsa vasat szállított dél felé.

Hogyan vettek részt a különböző céhek a kereskedelemben? A céhes kiváltságok egyik legfontosabbika a városi, mezővárosi „gyülekezetek" elsőbbségét, sok szempontból monopolhelyzetét biztosította a helybéli vásárokon és azokon kívül az illető iparág termékeinek eladása terén. A szabó- és szűcscéhek szabadalomleveleiben ismétlődnek a szécsényiek alábbi cikkelyei:

„Item az külföldi személyek, az kik az gyülekezeten kívül vadnak, soka- dalmon kívül köznapon ne légyen szabad semmit is árulmok, valaki rajta találtatnék, attul minden ruhája elvétettessék. Az sokadalamból is kalmárnak se dolmánt, mentét és nadrágot ne légyen szabad árulni, se bélést, se ködmönt. Valakinél találtatnék, vétessék el tüle, Kapitány Uram sigitsége által."

„Item az mely ott lakos, avagy vidéki kalmárok az szűcsök mesterségékhez illendő béléseket venne és azokat köz- vagy vásáros napokon eladná és effélével ott kereskedne, az ollyantul vétettes(s)ék el és az szűcsökön kivül senki egyébnek ne légyen szabad kereskedése."

„Item az szabad sokadalómban az közönséges szokás szerint, minden vidéki remeken lévő mestereknek bántás és minden ellenkezés nélkül ezen céhnek, szabad árujuk légyen."

„Item ha valakik volnának, avagy találtatnának, kik az megnevezet(t) mestereknek szabadságok ellen vagy nyilván, vagy titkon szürvel kereskednének, az ollyanra reá menvén Kapitány Uram, avagy az utánna való ma- gistrátusnak segítsége által vétessék el tüle, fele annak Kapitány Uramé, fele magoké légyen."48

48 A céhleveleket a függelékben közzétesszük.

321