Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)
nek, de azért van egy forrástípus, amelyből elég élethű képet kaphatunk e kereskedelem jellegéről: ezek a vámszedő helyek feljegyzései. A török korszakban, sőt még az újratelepítést követő első évtizedekben is kétféle vám volt szokásban Nógrádban: egy határvám és egy belső forgalmi vám. Előbbi, a harmincad (tricesima), királyi nagyobb regále volt, amelyet a magyar kamara kezelt és a kincstár bevételeit növelte. A hódoltsági helységek népe muzulmán urainak is adózni kényszerült, emiatt a portális adóknak csak a fele összegét fizette a királyi kincstárnak. Logikus tehát, hogy a pozsonyi és szepesi kamara félig külföldnek tekintette a hódoltságot, és mind az oda kivitt, mind az onnan a királyi országrészbe behozott áruk értékére is kivetették a harmincadot, de csak fele összegben. Nógrád megye területén a XVII. században a pozsonyi kamara alkalmazásában álló, számadásra kötelezett harmincadosok tevékenykedtek Nógrád végvárában (filiális hivatalai működtek a közeli honti Damásd és Palánk végházaiban), Szécsény várában (filiálisai az 1640-es évektől Balassagyarmaton és Varbó községben harmincadlottak), továbbá Losoncon. Utóbbi filiája volt Rimaszombatnak, bár forgalma a többszörösét tette ki a főhivatalénak.45 A Damásd-Palánk-Balassagyarmat-Szécsény-Losonc vonal képezte tehát a vámhatárt a két országrész között, az ezen áthaladó jószágokat és portékákat fele harmincaddal terhelték. Kivételt csupán a nemesi, vagyis uradalmi jószágok képeztek, amelyeket a földesurak kizárólag saját szükségükre szállítottak át a harmincadon, és ezt embereiknek esküvel kellett állítaniok. A harmincadosok számadásainak töredékeiből tájékozódhatunk a harmincadhi- vatalok működéséről, az árucsere jellegéről. A másik vámtípust, a belső forgalmi vámokat a XIV. századtól a földesurak szedhették be, mint a földbirtoklás jogi tartozékát képező, járulékos jövedelmet, úgynevezett kisebb királyi haszonvételt. A vámokat minden vásárhelyen kivetették - indok szerint a kereskedők által használt utak karbantartásához járulva hozzá -, de számos községben is régi szokás volt, hogy szabályrendeletekben meghatározott nagyságú összeget vetettek ki az áthaladó szekerek és különféle jószágok után, ám csupán a nem nemesekre és jószágaikra. A vámokat a földesurak előre kialkudott összeg ellenében haszonbérbe adták vagy a mezőváros egész közönségét képviselő magisztrátusnak, vagy arra jelentkező árendásoknak. A vámosok egy személyben sokszor korcsmaárendások is voltak, ezért az összegekben többször az italmérés kiadása ellenében befolyt összeg is benne szerepel, de így is jelzi a kereskedelmi forgalom mértékét. A vámárendák nagyságát csak uradalmi számadásokból és egyéb földesúri utasításokból lehet megismerni, sok-sok aprómunkával, és így sem hiánytalanul. 45 OL E 210 - Magyar Kamara, Miscellanea, Harmincadügyek (Tricesimalia), 35. t.: Fülek, 41. t.: Gyarmat, 87. t.: Losonc, 107. t.: Nógrád, 146. t.: Szécsény harmincadhivatala ir. 318
