Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)
prédára ácsingózó ellenséges katonákat. így a kereskedők bátrabban látogatták a végvárak közelében tartott sokadalmakat.43 Mindazonáltal a végvárak önmaguk nem szerveztek vásárokat (a kis és eldugott helyen fekvő Hollókő, Somoskő, Buják praesidiumai mellett nem tartottak sokadalmakat), sőt a legnépesebb vásárokra éppen Losoncon, egy, a földesuraitól függetlenül élő, végvár nélküli „cívis városban" került sor a XVI-XIX. században. II. Áruk és termények cserekereskedelme az Alföld és a Felföld határmezsgyéjén Az 1680-as évek végéig Nógrád megye területét kettészelte a királyi fennhatóság alatt álló és a törökök által hódoltatott országrészek határa. Ezt a határt pontosan soha nem állapították meg, csak a végvárak birtoklását döntötték el a nagy háborúkat lezáró békék. 1663 novemberében - egy évvel az után, hogy a gazdag és fontos bányavárosokat védő magyar végvárak legerősebbjei közül Érsekújvár és Léva is sikertelenül szállt szembe Köprülü Ahmed vezér haderejével, a dél-nógrádi magyar végvárak - Nógrád, Szé- csény, Hollókő, Buják - is visszakerültek az oszmán seregek uralma alá. (Itt is emlékeztetnünk kell arra, hogy Balassagyarmat és a Drégely község melletti Palánk cölöpből vert várait 1663 után már nem állították helyre és szállították meg védőkkel a muzulmánok.) A több mint két évtizedig tartó második hódoltsági korszak azzal a következménnyel járt, hogy a töröknek is, magyarnak is adózó községek határvonala - amely az 1593 és 1663 közötti első hódoltsági korszakban nagyjából az Ipolynál húzódott, ezután a megye északabbi vidékeire is kiterjedt, jóllehet Fülek, Somoskő, Kékkő és Divény végházaiban magyar vitézlő rend szolgált. Az alföldek és a hegyes vidékek természeti, termelési feltételeinek nagy különbsége miatt az iparosítás előtt szükségszerű árucsere nem szűnt meg, sőt élénken továbbfejlődött a XVII. században ha talmilag kettéosztott Nóg- rádban is. Egyrészt a hódoltsági terület községei, mezővárosainak magyarsága az egész török uralom során lelkiismeretesen fizette a királyi kamarának az állami adókat, az egyházmegyéknek a tizedet, és magyar földesuraiknak is a szokás szerinti, vagy írott urbáriumban is rögzített szolgáltatásokat. Ennek megfelelően a hódoltságból rendszeresen nagy mennyiségű pénzadó, továbbá természetben szolgáltatott gabona, bor, marha, sertés, juh stb. áramlott a királyi országrészbe.44 Másrészt a felföldi városok ipari termékeit, valamint nyersanyagait is rendszeresen szállították az ezeket felvevő alföldi piacokra. Vajon megismerhető-e ennek a vásárokat gyakran elkerülő árucserének a mértéke és jellege? Pontos és jól összesíthető adatok természetesen nincse43 JAKUS Lajos 1984. A vásárokra vonatkozó adatokért a néhai szerzőt illeti köszönet. 44 SZAKÁLY Ferenc 1981. (A teljes könyv e kérdéssel foglalkozik.) 317
