Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)

dokon át folytatott szabadparaszti küzdelem kimenetele határozta meg. A Mocsáry Antal által megőrzött jogi hagyomány szerint Könyves Kálmán király telepítette ide „orosz" (ruthenus), Lodomériából, Galíciából származó udvari ajtónállóit és kapuőreit, és kiváltságokat biztosított nekik. A hamar elmagyarosodott nagyoroszfalviak az évszázadok során többször is megerő- síttették szabadságaikat. Zsigmond és Hunyadi Mátyás királyok után II. Ulászló 1495-ben, II. Lajos 1516-ban, I. Ferdinánd 1528-ban, II. Mátyás 1610- ben, II. Ferdinánd pedig 1631-ben adott nekik új kiváltságlevelet.37

A „szabadságokat" az oklevelek ugyan csupán általánosságban említették, de bizonyos, hogy a királyok Nagy-Oroszfalu polgárainak bíráit és es- küdtjeit (judices et jurati civium de dicta Nagy-Oroszfalu), mint kollektív nemeseket, a város peres ügyeiben a nemesi bíróságok elé idézték, és a mezőváros több pusztának (Jásztelek, Velika) volt adományos birtokosa.

Az 1683 előtti korszakban a lakosok magukat büszkén szabad királyi városnak és egyénileg is nemeseknek tekintették - erre utal, hogy ekkoriban használt pecsétjük felirata is: „Nemes Nagy Oroszi Királ Szabad Várossá".38 A valóság azonban az, hogy Nagyoroszi soha sem volt az országgyűlések által is elismert szabad királyi város, csak királyi birtokban lévő mezőváros, oppidum.

A török kiűzése után a nagyoroszi és kisoroszi „oroszok" privilégiumait és birtokait I. Lipót király 1688-ban és 1692-ben is megerősítette, sőt az itteni „királyi szabadosok" a katonatartástól is mentességet kaptak, ám alig néhány évvel később - a mezőváros népének erős tiltakozása ellenére - ugyanez az uralkodó gr. Kontzin Valkardnak adományozta a helységet és birtokait.39

A nagyorosziak a Rákóczi-szabadságharc idején a vezérlő fejedelem jóakaratából élvezhették szabadságaikat, de 1719-ben, a birtokba törvényesen soha be nem iktatott Kontzin magvaszakadtéval a kamara jó pénzért eladta a mezővárost gr. Stahremberg Tamásnak. Ez ellen a királyi adománylevéllel is megerősített ügylet ellen már hiába tiltakoztak a nagy- és kisorosziak, akik addig a királyi kisebb haszonvételek tulajdonát élvezvén a vásárokat is maguk tarthatták.

Mindazonáltal tévedés lenne azt hinni, hogy a királyi szabados jogállás elvesztése a mezőváros gazdasági hanyatlásával járt. Éppen ellenkezőleg! Mind a kézművesség, mind a kereskedelem gyakorlásának feltételei jelentős mértékben javultak a XVIII. század első három évtizedében.

A helyi szabó- és szűcsmesterek 1713-ban a szécsényiektől, a csizmadiák pedig - szám szerint hatan - 1720-ban a balassagyarmati céhtől szerezték

37 ILLÉSSY János 1898; és MOCSÁRY Antal 1826,1., 305-308.

38 BELITZKY János 1973, 182. és ERDŐS István 1998, 13-33. részletesen ír a mezőváros ősi kiváltságairól és kézműiparának fejlődéséről.

^ MOCSÁRY ANTAL 1826,1., 307.

315