Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)

tartói - vikáriusai - itt székeltek, innen irányították az egyházmegye lelki és gazdasági ügyeit.

A püspökség hódoltsági helységeinek egyházi tizedeit általában a nógrádi végház tisztjei vették haszonbérbe. így e végvár falai közé nagy mennyiségű dézsmagabona és bor folyt be minden esztendőben, ami a helyi kereskedelem kifejlődésének már eleve kedvező helyzetet teremtett.20 Mindazonáltal Nógrádban, amely 1284-ben nyert földesurától, Tamás váci püspöktől vásártartási, valamint bíró- és plébános-választási joggal járó szabadalmakat, vagyis városi kiváltságokat, ismereteink szerint soha, egyetlen céh létezésére vonatkozóan sincs adat.

Ezzel szemben az itteni vásárok elég forgalmasak lehettek, amiben a földrajzi fekvésnek is nagy szerepe volt, mert a bányavárosoktól a Dunához, illetve fordítva, a Váctól a bányavárosokhoz vezető fontos útvonal mentén feküdt. Mint az itteni főharmincadosok néhány megmaradt feljegyzéséből alább még kiolvashatjuk, hízott ökröket, sertéseket, gabonát, bort éppúgy szállítottak itt, mint magyar, német és török árukat. A vásárok számára, időpontjára vonatkozó adatokat azonban nem találtunk. A mezőváros újratelepítésére - azt követően, hogy 1685-ben sikerült kiűzni a törököket - az 1690-es évek elején került sor. A letelepedett szlovákok azonban kizárólag paraszti munkákat végeztek, ipart nem űztek, és a vásárokat is megfojtotta Vác és Nagymaros közelsége.

Balassagyarmat a XVII. század első hat évtizedében a megye kisebb végvárai közé tartozott, egyúttal a Balassa család egyik uradalmának is a központja volt. A palánkvár megerősítésére csak 1602-ben került sor. A város monográfiájában Belitzky János alaposan és a környékre kitekintve ír e korszakról is, ám a kereskedelem és a céhek fejlődéséről, a szórt adatok miatt, csak keveset tudott feltárni.21

A városban elsőként a csizmadiák céhe alakult meg, azonban nem 1655. november 20-án, mint eddig tudtuk, hanem már 1642. március 4-én megszerezték a cikkelyeket a korponaiaktól a Gyarmaton élő mesterek. 1655. november 2-án (tehát nem 20-án!) Halasi István céhmester és társai már továbbadományozták azt a (drégely)palánki végházban munkálkodó három kollégájuknak.

A második céhet ugyancsak 1663 előtt hozták létre a szabómesterek.22 Ezt onnan tudjuk, hogy 1663-ban hat kékkői szabómester arra hivatkozott céhalapítási kérelmében, hogy korábban Gyarmaton is volt céhük és céhbeli szabadságuk, amelyet földesuraiktól, gr. Balassa Bálinttól és Imrétől kaptak,

20 Nógrád végvár társadalmáról lásd PÁLMÁNY Béla 1986 és HAUSEL Sándor 2000.

21 BELITZKY János által írt feudális kori fejezetek Balogh Sándor „Balassagyarmat története (896-1962)" című monográfiájában (Balassagyarmat, 1977, 40., 43-44.).

22 Balassagyarmat történetére vonatkozó újabb forrásfeltáró és elemző eredményeinket összefoglaltuk: PÁLMÁNY Béla 1996,16-17., 32-34. A céhlevelek másolatai: OL C 25 - HTT Acta mechanica, Nógrád megye N° 1.

311