Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

alapján Nógrád vármegye hatodik leggazdagabb embere volt, gr. Zichy Ferenc (Balassagyarmat, 84 038 Pft 37 krajcár), hg. Eszterházy Pál (Diósjenő, 60 821 Pft 21 krajcár), hg. Coburg Ferdinánd (Galábocs, 41 003 Pft 25 krajcár), Gyürky Pál (Kisterenye, 1783 - Pest, 1859) krassói főispán (Kisterenye, 34 791 Pft 38 krajcár) és a váci püspöki uradalom (34 698 Pft 38 krajcár) után.

Gr. Forgách István (Szécsény, 1792 - Pest, 1866) a szécsényi uradalomból a végrendelettel és osztálylevéllel kihasított birtokrészekből 6 424 Pft 23 krajcár jövedelmet élvezett anélkül, hogy önálló gazdálkodást folytatott volna - testvére, Pál készpénzben és természetbeni juttatásokban biztosított jövedelmet a számára.

A főrendűek közül többen a benepossessionatus nemesekkel azonos jövedelmet mondhattak a magukénak Nógrádban. így a köznemes Szent- Ivány Anzelm (1840-ben 6 153 Pft 4 krajcár, 1845-ben 10 574 Pft 12 krajcár) és Márk (1840: 4 738 Pft 34 krajcár, 1845: 5 649 Pft 11 krajcár) magasabb bevételekhez jutottak a forrás szerint, mint a főrendű gr. Benyovszky Zsig- mond és gr. Eszterházy János. Sőt, jómódú köznemesek szintjén élt a hono- rácior Haynald István is, akiről már szó esett.

Nem feledjük azonban, hogy a forrásaink mindig csupán Nógrád vármegye határain belül mérik fel a jövedelmeket, viszont a mágnásoknak általában az ország több megyéjében voltak birtokaik, sőt, esetleg még külföldön is! Ha a legfelsőbb, kisszámú, de annál vagyonosabb réteg tényleges, országos jövedelmi viszonyait nem is, a túlnyomó többségét azonban el lehetett helyezni nemhogy a vármegye, de annak egyetlen helysége határai között is. A kisnemesek életének színtere az a falu vagy mezőváros volt, ahol születtek, felnőttek, családot alapítottak, dolgoztak és meghaltak. A legelesettebb nemesi rétegek a zsellérség szintjén tengődtek és napszámból éltek. Az anyakönyveket átlapozva többször szembeötlik, hogy a szegény armalista nemesek vagy egymás között házasodtak, vagy zsellér és csak igen ritkán telkes jobbágy hitvesei lettek lányaik.

A másik fő következtetés az, hogy a honoráciorok jövedelmei - hála magas fizetésüknek, illetve nyugdíjuknak - elérik a birtokos nemesség közép- rétegéét: 1840-ben Sorge Keresztély uradalmi inspektor (903 Pft 36 krajcár), Pokorny Pál gyógyszerész (526 Pft), Szojka Sámuel ügyvéd és levéltárnok (40 Pft) vagy Lovrich István seborvos (240 Pft) tisztesen magas becsült jövedelme után járult hozzá az országgyűlés költségeihez.

Voltaképpen mekkora birtokról folyt be 50, 100 vagy 1 000 Pft becsült éves jövedelem? Ez a kérdés bizonyára felmerül bennünk, teljes joggal. Csakhogy erre - a jövedelem 1845. évi, fentebb közölt kulcsán kívül - igen kevés forrás maradt fenn. Bár ebben az évtizedben a nemesi birtokösszeírások már egyáltalán nem képeztek olyan titkot, mint a napóleoni időkben - működtek az első kapitalista bankok és létrejöttek a váltótörvényszékek -, egyszerűen elkallódtak a községi kimutatások, amelyekben a földek nagysá260