Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
Hiányzanak az összeírásból a labanc földesurak, így gr. Koháry István is, aki 1703 őszén Bécsbe húzódott és készen állt császára és királya mellett harcolni. A Szécsényi járás birtokosainak a fele, 22 családfő 0-5 dika, vagyis minimális vagyon után adózott, és 37 földesúr (84,1%) adója volt 20 dikánál kevesebb. A járás armalista nemesei - szám szerint 91-en - személyesen alig katonáskodtak, csak ha besorozták őket. A három legmódosabb, a csitári Csikány Miklós (50 dika), a sipeki Balás Bálint (25 dika) és a becskei Tóth Mihály 822 dika) adózása a járás legtehetősebb birtokos nemeseivel vetekedett, de a többségük - 48 családfő - kis, 0 és 5 dika között lett megróva. A Forgách-uradalom helységeiben élő Baghy, Balás, Percze, Vincze és Nagy családok tagjainak vagyoni helyzetét alább, e nemzetségek történeténél közöljük. Általánosságban csak azt emeljük ki, hogy néhányan (Balás Bálint 25 dika, Percze Farkas 18 dika, Balás Mihály 20 dika, Balás Márton, illetve Gergely 16-16 dika) a Szécsényi járás leggazdagabb birtoktalan nemesei voltak. A szatmári békekötés után az országban hosszú, békés korszak következett be, amely a népesség számbeli, vagyoni gyarapodásával, a gazdaság fejlődésével járt együtt. A nemesség egyes csoportjainak a helyzetére, rétegződésére a XVIII. század első felében új forrástípusok nyújtanak adatokat. A vármegyék az armalista nemeseket - azon a jogi alapon, hogy vagyonuk nem adómentes nemesi birtokon fekszik, hanem más nemesek adóalapot képező földjeit művelik - rendszeresen megadóztatták. Az armalisták személyére soha nem vetettek ki dikát, viszont vetéseiket, szőlőiket, állataikat és egyéb jövedelmeiket ugyanúgy megrovásolták, mint a jobbágyokét. Ez a gyakorlat a század második felében fokozatosan elenyészett és megyei („házi") adózás csak a nem nemeseket terhelte. Eddig a korszakig azonban összeírások készültek, melyek az armaisták és félnemesnek tekintett taksások (mesterek, uradalmi tisztek, zsidók) - akiket más szóval libertinusnak (szabadosnak) is neveztek - számát és vagyonát közli. Az uradalom helységeiben 1716-ban a 6. számú táblázatban feltüntetett nemes családfők éltek.37 Az összeírást néhány évvel később, 1723-ban megismételték, és az armalisták vagyona a 7. számú táblázatban kimutatott adótárgyakból tevődött össze.38 Az uradalom többi falujában - így Szakái, Lóc, Csitár és Trázs (Őrhalom) községekben - nem éltek armalista nemesek. Az összeírt birtoktalan nemesek, mint a két említett táblázat világosan mutatja, paraszti munkából éltek. 37 NML IV. 7. b) 8., 79. sz. dikális összeírás (1716). 38 NML IV. 7. b) 8., 115. sz. dikális összeírás (1723). A kivetés kulcsa szerint egy dikát tett ki egy-egy jobbágy, testvére, felesége, fia, továbbá az egész éven át űzött mesterség, négy igásló vagy ökör, két fejős-, négy meddő tehén vagy hároméves tinó, üsző, tizenhat akó bor, húsz fejős- vagy negyven meddő juh, esetleg kecske, ötven bárány vagy gida, tizenhat méhkas, tizenhat öreg sertés, negyven kila búza vagy árpa, hatvan kila zab vagy tönköly, a serfőzdék, pálinkafőző üstök, korcsmák, mészárszékek 30 Ft-nyi jövedelme, húsz kila malomvám-búza, vagy 40 Ft készpénzjövedelem. 234
