Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
A harmadik nagy uradalom, az Országh-féle örökség, melyet Homonnay István, Nyáry Pál és enyingi Török István együttesen birtokoltak, voltaképpen a szécsényi és somoskői uradalom másik fele volt, amelyet a Kacsics nembeli Szécsényi László halála (1460) óta birtokoltak elkülönítve a Losson- czy-birtoktól, most 21 V2 adóporta után hat-hat lovas és hajdú kiállítására lett kötelezve az ország védelmében. A negyedik nagybirtokos, az esztergomi érsekség nógrádi vagyona természetesen csak csekély hányadát tette ki a rangban legelső magyar egyházmegye jószágainak. A kilenc-tizenegy adóporta után adózó tizenkét köznemesi famíliát sorolhatnánk a jómódú középbirtokosok közé. Ezek a családok zömmel tör- zsökös nógrádiak voltak és a XIX. századig megőrizték a vármegyei tisztikarban való részvételüket, mint az Ebeczky, Etthre, Madách, Mocsáry és poltári Soós nemzetségek. A Soósok közül már a XVI. század közepén többen viseltek alispáni, szolgabírói hivatalt. Mások viszont mintegy két emberöltő során vagyonilag és társadalmilag, rangban is érezhetően felemelkedtek. 1542-ben a Madách család hat tagja általában két-két jobbágyért fizetett hatvanadot alsósztregovai, galábocsi, kis- faludi, kelecsényi, podluzsányi birtokrészein, és Borsosberényben közösen adóztak tíz jobbágytelek után. így a vármegye kisebb birtokú nemesei közé voltak sorolhatók. 1597-ben viszont Madách Péter tíz adóporta tulajdonosa. Hasonlóképpen az Ebeczky nemzetség hat férfi tagja a nevet adó faluban élt 1542-ben. Közülük ötnek egy-egy telkes jobbágya volt, sőt a legtehetősebb Péternek is csupán három sessióját írták össze. Az évszázad végén, ötvenöt évvel később Ebeczky Tamás kilenc és fél adóportával szerepel az összeírásban. Az Etthre atyafiak közül Balázs tizenöt-tizenhat, Péter hat, Gergely pedig hat-hét jobbágytelket birtokolt 1542-ben, a nemzetség ősi jószágait képező falvakban, Ettrelehotán, Ettrekisfaludon, Káinon és Zekellőben (Zyekel- lyew). 1597-ben a család együttesen tíz adóporta után állított három lovast és három gyalogost. Nagy Iván szerint ebben az évben Etthre Kelemen, Boldizsár, György és István voltak az osztályos társak.29 Néhány nagyobb birtokos sem korábban, sem a későbbi századokban nem tartozott a megye jelentékeny köznemesei közé, a XVI-XVII. század fordulóján azonban benepossessionatus szintre emelkedtek. Paczoth And29 Az említett családokról lásd NAGY Iván 1857-1865, 1., 120. (Balassa), IV., 3-5. (Ebeczky), IV., 102-103. (Etthre). A nógrádi fő- és alispánokat közli REISZIG Ede, in: BO- ROVSZKY SAMU 1911, 468-471. Báró majd gróf Forgách Zsigmond megyénkben 1592-1621 között volt főispán, de egyúttal Szabolcs és Sáros megyékben is betöltötte e tisztet, 1616-1618 között országbíró, majd 1821-ig nádora az országnak. Balassa Zsigmond 1619-1622 között Nógrád főispáni helytartója, míg a megye alispánja 1557-ben Madách György, 1577-1584 között Soós János, 1591-1593 között ifj. Soós János, az 1635-1637 közötti években pedig Madách Gáspár. 228
