Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
rás Balassa Mária férjeként vált nógrádivá. Nagy Iván szerint mint Zemplén vármegye nemesi seregeinek vezetője, Fülek vára alatt, a visszafoglalás során halt meg, 1593-ban. Nagy Iván még karvai Őrié Miklósról szolgál adatokkal. 1593 és 1613 között szepesi kamarai tanácsosként működött, így nyilván megtalálta a módot, hogyan kell a zavaros időkben birtokokat szerezni a Habsburg-ház odaadó szolgálatával. Fiai közül István putnoki várkapitány és a hozzá tartozó uradalom birtokosa, 1631-től haláláig, 1641-ig a gömöri főispáni méltóság viselője volt.30 Az 1597-es nemesi összeírásban alig két tucat jómódú birtokos nemes família szerepel - a megye északi felének töröktől kevésbé háborgatott földesurai. Hová tűntek a kisnemesek? Részben, mint említettük, a kuriális, egytel- kes nemesek a töröktől félve a végvárakba húzódtak. A kisebb birtokú nemesek közül egyesek a veszélyek közepette is tartani tudták jószágaikat, a török betörése előtti, viszonylag nagyszámú, néhány telket uraló nemes úri réteg azonban erősen megfogyatkozott. A szécsényi uradalmat éppen az 1590-es években megszerző br. Forgách Zsigmondnak is csak néhány községben volt kisnemes közbirtokos társa: Varsányban Géczy András (1596) és unokaöccse, Lipthay Imre (1598) - utóbbi tíz ház ura volt -, továbbá Szakáiban Pathaky János - tizenkét ház birtokosa - és Lóc faluban 1596-os adatok szerint Korbely Mátyás.31 A XVII. században a megyében a legnagyobb mágnások: a Forgáchok, a Balassák és a Zichyek mellett módosabb birtokos köznemesként megmaradtak a nándori Bene, a Bossányi, az Ebeczky, az Etthre, a Gyürky, a Madách, a Mocsáry, a Ráday, a Voxith Horváth és más családok. Több kisnemes família (Csokásy, Ficsor, Géczy, Lipthay, Marczali és a legnagyobb magyart adó Szécsényi Szabó) fennmaradt a török kiűzése után, sőt esetleg fel is virágzott, azonban a megyei nemesség tömegeit érintő nagy változás lett társadalomtör- ténetileg meghatározó tényezővé: a birtoktalan armalista nemesek megjelenése és túlnyomó többségbe jutása Nógrádban és a Forgách-uradalomban is. Szabó István klasszikus tanulmányai hatalmas anyagismeret alapján bizonyították, hogy a XVI. század hatvanas éveitől országszerte nagyon sok család szerzett újonnan nemesi kiváltságot, mégpedig túlnyomórészt birtokadomány nélkül kaptak a királytól címereslevelet. A közjogi és társadalmi felemelkedés kézzelfogható és teljes személyi szabadsággal járó dokumentumát többnyire a jobbágyi kötelékből már félig-meddig kiszabadult emberek, így szabadalmas mezővárosi parasztpolgárok és iparosok, végvári katonák, tiszt30 NAGY Iván 1857-1865, Paczoth Andrásról: IX., 6-7.; Őrié Miklósról: VIII., 260. Őrié István íőispánságárol: IÁI I I MIL C I 11 Zoltán IW4, 77. 31 OL E158 - Portaösszeírások, Nógrád megye, 15%. és Házösszeírások, Nógrád megye, 1598. 229
