Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)

Kijelölte a szerződés a lakosok jószágainak a legelőjét - a „pástot" - a vár alatti majorsági jószágainak (a Borjúpást) határától a halászi útig. Világosan megírták azt is, hogy a megtelepedéskor, 1690-ben a lakosok által egyenként vállalt kötelezettség, hogy mészárszéket nem tartanak és „korcsmáról™" sem szabad, nem vonatkozik a város közösségére, mert a „város korcsmája" Szent Mihály naptól (szeptember 29.) újévig szabadon árulhatta a bort, de csak az uradalom sör- és pálinkaházában készült seritalt és pálinkát volt szabad kimérniük. Rögzítette a szerződés azt is, hogy „semminemű paraszti munkával és szolgálattal nem fognak tartozni a szécsényi lakosok, egyedül csak levélhordással ezen nemes Nógrád vármegyében és szécsényi jószágban", tehát továbbra sem kellett robotolniuk vagy előfogatot adniuk. A „levélhordás", vagyis a postaszolgálat feladatainak a lakosságra való hárítása azt jelentette, hogy a földesúr tiszteletben tartotta a régi végvári szokást, s a katonák kézbesítették a postát.

Végül az egyezség újfent elismerte, hogy a házhelyeken emelt épületeiket úgy a nemes, mint a nem nemes lakosok szabadon eladhatják, és - megadván az évi summapénzt - minden szécsényinek „mindennemű ingó jószágával mindenkor szabad migrátiója lészen", azaz szabadon elköltözhet máshová.

1753-ban gr. Forgách Ignác és gr. Forgách János fiai, János (1724-1774), illetőleg Zsigmond (1729-1769) között új, sorshúzásos osztozkodás történt. Ignác kapta a gácsi és szécsényi uradalmak fele részét, de gyermektelen lévén e birtokait unokaöccsére, Miklósra (1731-1795) testálta. Jánosnak jutott a gácsi uradalom másik fele, illetve a somoskői jószág egy része. Zsigmond osztályrésze a szécsényi uradalom másik fele az ecsegi és gyöngyösi jószágokkal, és a somoskői uradalom fele része lett.16

Az új földesurak, József és Zsigmond grófok 1754. október 24-ei kelettel megerősítették a szécsényi lakosoknak 1737-ben adott szabadalomlevelüket, azzal a különbséggel, hogy az egész telek cenzusát 6 forintról 12 forintra emelték.17

Az új szerződéssel a földesurak szerették volna bevezetni a robotkötelezettséget, ezért a vármegye táblabírái jelenlétében hozott úrbéri ítélet előtt azt bizonygatták, hogy „igazságos és istenes" volna, ha Szécsényben - ahol minden házhely nagyobb és termékenyebb, mint a megye más helységeiben - a méltóságos uraság az egésztelkes gazdáktól évente robotban követelne:

1. hat-hat nap szántást a szokásos őszi és tavaszi szántások alkalmával - a huszonnégy nap 15 garassal számolva - 18 Rft;

2. nyolc nap szekeres szolgálatot - napi 10 garassal - 4 Rft;

3. négy nap szénakaszálást és nyolc nap gyűjtést, továbbá tíz nap aratást. A legalacsonyabb bér eme huszonkét nap munkáért - a kaszásoké a kévekötőkével, illetve a boglyagyűjtőkével együtt - 6 poltura, vagyis 3 Rft 30 d.

BÁRTFAI SZABÓ László 1910, 583-594.

17 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom.

165