Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
4. Végül követelhetnének még a földesurak húsz nap gyalogmunkát - elsősorban fahordást továbbá a dézsmagabona vásárra való elszállítását is. Ez összesen 25 Rft 30 d bért tenne ki, de a szécsényiek által szolgált levélhordás és csekély forspont miatt ezt a pénzt letudják. A hites bírák megállapították, hogy a szécsényiek „ámbár elég mértékletesen és irgalmasan legyenek föltéve a robottának meghatározott napjai és annak ára, mindazonáltal semminemű robottát fölvállalni nem akarván" a földesurak „irgalmasságából" évi 12 Rft cenzus ellenében mentesültek az úrdolga terhek alól, kivéve a levélhordást és forspontozást. A házas zsellérek az 1754-es kontraktus szerint még nem nyertek robotmentességet, sőt meg sem határozták, hány napot kell nekik dolgozni, csak azt írták elő, hogy ki-ki a maga tehetségéhez képest az uradalmi tisztek parancsára pos- tássággal, halászattal, vadászattal tartozik. A gazdák és a zsellérek végül engedélyt kaptak, hogy a határban szőlőhegyet plántáljanak. A szőlők a telepítés után hét évig mentesek lettek a dézs- mától, utána pedig a bortermés hetedét kellett a földesúrnak beszolgáltatni. Az engedély fejében azt is vállalni kellett, hogy a földesúr számára hatvan kapás (3-4 % kát. h.) majorsági szőlőt ültetnek, és azt jól meg is művelik. 1764-ben ismét változás következett be a birtokosok sorában. Gr. Forgách János (1724-1774) nagyra törő birtokszerzési tervekkel - évi 6 000 Rft haszonbér és egy 30 000 Rft-os adósság kamatának fejében - bérbe vette a gyermektelen Miklós gróf 130 000 Rft értékűre becsült szécsényi uradalomrészét.18 Megjegyezzük, hogy 1767-ben a súlyos beteg Zsigmond is haszonbérbe adta Jánosnak szécsényi birtokrátáját. A birtok átvétele után, 1764. április 24-én János megújította a szécsényi lakosokkal fennálló úrbéri szerződést.19 „Ghimesi gróf Forgách János, gácsi, szécsényi, somoskői, abádi, szalánczi és szentmártoni dominiumoknak és váraknak örökös ura, tekintetes nemes Csongrád vármegyének főispánnya adom tuttára mindenkinek, az kiknek illik, hogy minek utánna méltóságos gróf Miklós öcsém maga jószágának kormányzását reám bízta volna, szécsényi mezővárosban lakozó embereivel következendőképpen megegyeztem, úgymint. Elsőben: Minyájatokat azon szabadságban hagyom, az kiben mindeddig voltak és semmi paraszti munkára őket kénszeríteni nem fogom, sőt, amennyire nemes vármegye által megterhelve vannak, hozzájok minden segedelemmel lészek, és holmi bajokkal minden kitelhető móddal eligazítani kívánom, mivel azomban Másodszor: az városiak forspontozással és levélhordással, halászattal és nem külömben vadászattal tartoztak, arra pedig m(é)l(tósá)gos öcsémuram18 OL P 288 - Forgách cs. It., 2. t. Családi egyezségek. Projectum qualiter vendendo domi- nio Szécsény elaboratum 1765. 19 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi és gyöngyösi uradalom. 166
