Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
Gyarmatra, meg(z)sarolván az gyarmatiakot kilencven tallér(r)a, az mely 90 tallért csak az tisztek számára z(s)aroltak, az közkatonák számára penig ötven forintot. Meg nem adhatván penig mind egészlen azon sum(m)a pinzt, haragjokbul elvitték az gyarmati szabadost magokkal, hogy mindaddig el nem bocsátják, valameddig azon sum(m)át le nem teszik. Útban találván ugyan Gyarmatrul Sréter János úrt, kit megkergetvén 8 lovat vontak, maga is alig szaladhatott el csak gyalog az beregben. Amellet(t) jó csomó pinzt is elvontak őkeg(ye)l(mé)tül. Onnét elmentek Nándor felé. Azért K(eg)ye(l- med) vigyáz(z)on magára. Datum Szécsény die 7. Septem(br)is 1703. Keg(yelmed) köteles szolgái szécsényi lakosok" A levél magyarázataként el kell mondanunk, hogy Kis Ferenc korábban valóban Szécsényben élt: 1698-ban a megye rovásolói össze is írták három igásökrét vagy hámoslovát, három tavalyi tinóját, egy öreg sertését és huszonhárom kila búzajövedelmét.49 Igen valószínű, hogy foglalkozására nézve csizmadia volt, amit nem csupán az a Szécsényben az 1730-as évekig általános szokás támaszt alá, amely szerint a mesteremberek vezetéknevét mesterségük neve adta, hanem az a tény is, hogy gr. Koháry István már 1694-ben megerősítette a két 1617-ben alapított helybéli céh, a vargák és csizmadiák, illetve a szabók, posztónyírók és szűcsök kiváltságlevelét.50 Csizmadia Kis Ferenc főhadnagy és csapata „gazdálkodást", vagyis maguk és lovaik számára ellátást is kért. Több környékbeli falut (Ludány, Halászi, Pöstény, Varbó), valamint Balassagyarmat mezővárosát is „megzsarolták" - azaz hadisarcot kértek tőlük -, továbbá lovakat is elhajtottak. Nem vitás, hogy ezek miatt idegenkedtek tőlük a kuruc felkelés kezdetén az egész országban a nemesek és sok paraszt is, ezért aposztrofálták „tolvajnak" a kuruc katonákat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a sarcolás, rablás általános szokás volt a háborúk során a török korban is, sőt, merjük állítani, hogy minden hadakozás velejárója. Raboltak a törökök, a tatárok, a német zsoldosok, a végvári magyar katonák, a litvánok és kozákok is, hiszen így, erőszakkal szerezték meg élelmezésük és fegyverkezésük 49 „Két szécsényi céh kiváltságos levele 1617-ből" című közleményünket lásd e kötet függelékében. 50 OL P 1760 - Balassa Ádám-missilisek, 342. sz., özv. Dúl Mihályné Réthey Mária Balassa Ádámhoz, Szécsény, 1708. március 15. Dúl Mihály többször is „sógor uramnak" nevezte Réthey Ferencet. Darvas Mihály is sógora volt Dúlnak, mert egyik levelét „Bizo- dalmas kedves sógor uram!" megszólítással kezdi - OSZKK Föl. Hung. 1389. 2/1703. 183. Darvas Mihály Dúl Mihályhoz, 1703. augusztus 26. Jánossy Jánost fentebb, 1684- ből említettük. 153
